-Megzavartunk netán valamit?- érdeklődött Jaehyo kíváncsian,
mint aki sejt valamit.
- Nem, csak beszélgettünk!- vágta rá határozottan B-Bomb, mielőtt megszólalhattam volna. Rám kacsintott jelezve, hogy minden rendbe van.
- Nekem itt akkor is bűzlik valami…- motyogta alig hallhatóan, de a célzás így
is érezhető volt. Jaehyo elég furán
nézett ránk, de nem foglalkoztam vele. Elkezdték a próbát, élvezetes volt nézni,
ahogy együtt tudtak dolgozni és biztatni a másikat, de valahogy mindig egy
ember felé terelődött a figyelmem és nagyon feltűnő lehetett, de nem tudtam
ellene tenni. Kezdtem egyre jobban
észrevenni milyen szép erőteljes arc vonásai vannak, a fekete haj milyen jól ál
neki. Azok a sötét barna szemek egész megbabonáztak. Miért vannak ilyen
gondolataim, lehet, hogy tetszik nekem? Nem, az nem lehet, ennyire nem lehetek
bolond, hogy beleszeretek egy olyan srácba, aki sose jönne össze velem, ilyen
szerencsétlen is csak én lehetek.- Nem, csak beszélgettünk!- vágta rá határozottan B-Bomb, mielőtt megszólalhattam volna. Rám kacsintott jelezve, hogy minden rendbe van.
- Kislány jól vagy?- hajolt elém teljesen valaki, amitől annyira megijedtem, hogy lábon rúgtam jó erősen. - Jaehyo bocsi, megijesztettél ne csinálj ilyet többet, mert kiakadok! - Rendben, de elég feltűnő, hogy B-Bombot bámultad végig. - Ez nem is igaz. – nagyon bizonytalanul válaszoltam, ami még jobban gyanakvásra adott okot, ilyen okos vagyok. Ekkor már biztos voltam benne, hogy tud, valamit vagy legalábbis gyanakszik.
- Fogalmam nincs, mi folyik köztetek, de egy biztos, hogy nem akarod, hogy bárki is megtudja. Ennyire nem bízol bennünk?- mérgesen nézett, még sose láttam ilyennek lehet el kellett volna inkább neki mondani, mi is helyzet?
- Bízok bennetek, csak tudod nem mindig olyan egyszerű beszélni az érzéseimről. - ezt elmondva ott hagytam és kimentem a teremből, mert képtelen voltam a szemébe nézni. Tudtam, hogy ezzel nem oldok meg semmit, de a jelenlegi helyzetbe más nem jutott az eszembe.
- Jaehyo mi történt? – futott oda Jaehyo-hez Zico. - Semmi, csak beszélgettünk és nem érezte jól magát és kiment levegőzni. - úgy mondta, mintha mi sem történt. A nagy beszélgetésüket megzavartam azzal, hogy vissza bementem a terembe, hirtelen mindenki szeme rám meredt, mintha még nem láttak volna, és telesen idegen lennénk. Mindannyian egyszerre elkezdtek futni felém, és kérdezgetni,, hogy „Jól vagyok-e?” . Nem tudom mit mondott nekik a Szépfiú (Jaehyo), de nem az igazat az biztos és ez kicsit megnyugtatott.
- Igen jól vagyok. – motyogtam zavarodottan, nem értettem ezt az egészet, de inkább nem feszegettem lehet jobb is így. Azzal ott is hagytak és visszamentek próbálni, majd Jiyoon kezdet közeledni felém, és az a nézés ijesztő volt, de tudtam, hogy el kell neki mondanom mi is a helyzet. - Miyako nem szeretnél nekem mondani?
- Hát, igazából igen, de majdnem mindent tudsz.. - dadogtam, mint ha vallatáson lennék, és az életem múlna rajta, hogy mit is fogok mondani. Elmeséltem neki azt, amiről nem tudott, és igen csak a szemei kíváncsira változtak, de a végén elveszett a lelkesedése, mikor megzavarták ezt a nagyszerű beszélgetést B-Bombbal.
- Nem hiszem el, és szerinted miért ment hozzád olyan közel? Talán meg akart csókolni? – kérdezte teljesen kiakadva, még sose láttam ilyennek, úgy csinált mintha ez nagydolog lenne, de tetszet a lelkesedése és kicsit megnyugodtam. - Nem, de hogy ne mondj ilyen örültségeket, csak szerintem kíváncsi volt valamire… - a mondat végére már elfogyott a magyarázkodásom értelme, és az önbizalmam is.
- Mégis mire? Nah jó te is tudod, hogy ez butaság, amit mondtál, de mindenesetre kíváncsi leszek, mit hoztok ki ebből az egészből, és, hogy a többiek meddig nem fognak gyanakodni. - Már Jaehyo gyanakszik. – dadogtam, és lehajtottam a fejemet .
