14.Rész

Mire odaértünk a fiúkhoz kitalálták, hogy versenyeznek kitud többet inni, úgy, hogy nem lesz rosszul. Összevissza kevertek mindent amit ellehet képzelni a végére csak ketten maradtak B-Bomb es P.O egyre jobban kíváncsiak lettünk ki hogy  bírja ,de egyszerre adtak fel a harcot. 

-B-Bomb valamit kérdeznem kell tőle  most ittam hozza eleget . Mit gondolsz te Miyaról???? 

Ahogy ez a kérdés elhangzott mindenki szeme feléjük fordul és nagy csend telepedett a teremre . Mindannyiunk szeme a választ adó felre irányult aki nagyon komoly es határozott tekintettel nézett. 

-Nagyon rendes lány es szívesen lennek a barátja ha ő is beleegyezne! 

Erre a válaszra mindenki szeme rám nézett amitől nagyon zavarba jöttem és inkább kimentem a teremből nem értem miért csinálom mindig ezt ha zavarba jövök. Lementem a tóhoz sétálni talán ott könnyebben lenyugszok bár nem értettem miért is akadtam ki mikor sejtettem a próbán történtek után, de egy kérdés akkor motoszkált bennem hogy P.o miért is ezt kérdezte és, hogy ez most hirtelen honnan is jött nála.  

-Miyako minden rendbe van?-hallatszott egy hangtól mögöttem.  Féltem attól ki is áll mögöttem ,de szép lassan azért megtettem.  

-Igen jól csak kijöttem friss levegőt szívni .amikkor a megláttam ,hogy B-Bomb áll mögöttem , feszültebb lettem midig eddig akármikor. Elindult felém majd hírtelen megfogta a kezemet és magával vitt ,olyan gyorsan ment alig tudtam vele lépést tartani , a szívem pedig egyre hevesebben dobogott.  -Mégis hova megyünk ?- akkor sikerült a kezéből kihúznom az enyémet. Nem szólt semmit csak oda lépett hozzám és megcsókolt, de én ellöktem magamtól. - Mit csinálsz? Ez nem helyes inkább azt mondd el mivolt az a hirtelen kérdezősködés rólam P.O részéről? Valamit titkoltok előttem? -Nem, semmit csak lehet ,hogy kíváncsi volt én mit is gondolok rólad.  -Talán ezt tőlem kellene megkérdezni nem gondolod?- ekkor hirtelen ott termet P.O és nem igazán volt jó kedvében.  -Igen, csak nem voltál itt és így nehezen tudtam volna megkérdezni. Akkor most itt az alkalom elmondhatod.  -Tudom, hogy mi folyik köztetek vagyis inkább pontosítok ,hogy B-Bomb mit érez, de én csak kíváncsiságból tettem fel azt a kérdést hogy mit mond a többiek előtt.

13.Rész

Hamar eljött az este amikor a fiúknak a koncertje következett. Nagy örömmel vártuk, de valahogy a délután történtek mindig elvonták mindenről a figyelmemet. Srácok elintézték ,hogy a láthassuk mi is folyik a színpad mögött, és az a mozgolódás szédítő volt, de megérte fergeteges volt a koncert ,egészen addig míg Kyung nem egy kissé érzelgősebb számot adott elé amiben érezhető volt ,hogy szerelmes volt és, hogy összetörték a szívét. Mikor lejött a színpadról odarohantam hozzá hátra, mondd valamit arról amit énekelt.

 -Kyung várj létszíves .-futottam mint akit kergetnek, ő hirtelen megállt én meg neki estem ami kicsit se volt kellemetlen ott mindenki szeme előtt.

 - Hmmm? Mondjad miért rohansz így?-vigyorgott fülig érő szájjal , mintha mi sem történt volna. - Ez a szám amit énekeltél..izééé a volt barátnődnek szólt?- érdeklődtem alig érthetően

. - Igen, de már nem érdekel bármi is történjék, van valaki már aki tetszik, de őt nem érdeklem....

 -Elmondod ki az?-meredtek rá a szemeim és akkor láttam kit néz annyira akkor már értettem mindent és azt a fura csomagot amit kaptunk, összeállt minden a fejemben. Ha eddig nem beszéltem volna erről, volt egy érdekes csomag ma reggel a szobánkban , de nevet nem találtunk a papírkán csak szöveget.

 -ÁÁÁ , most már mindent értek! Tartom a számat megígérem. Az ajándék tőled van igaz és Jiyoon-nak szól ugye?-súgtam oda neki, hogy más ne hallhassa. Nem szólt semmit, csak elsétált mellettem , mert vissza kellett mennie a színpadra. Fantasztikus koncertet adtak elő , amitől a fanok egész végig nagy éljenzéssel tettek még izgalmasabbá. A koncert végeztével a fiúk mondták menjünk el valamerre , mert még pörögnek az adrenalin szintjük az egekbe lehetett.

 -Elmondanátok hová is megyünk? -Jiyoon nagy boci szemeivel próbált információt szerezni, de ez nem sikerült . Vidéken voltunk ahol a lámpa fényektől gyönyörű táj tárult elénk. Zene, kaja és hát sok inni való fogadott minket, ekkor már sejtettem, hogy ez kivolt előre tervelve csak a beavatásból minket szépen kihagytak

. -Huuuu ez káprázatos és neki álltunk fényképeket készíteni barátnőmmel ami hamar felkeltette a többiek figyelmét. 

- Ha meguntátok ide jöhetnétek hozzánk?- kiabált kicsit messzebbről Zico.

 -Értettük főnök, már repülünk . Mindannyian úgy ettek, mint akik hetek óta nem kaptak enni., de vicces volt ahogy néztem őket, mintha egy csapat 6 éves gyerek lett volna ki beszabadult a cukorka boltba, csak itt nem cukorka hanem étel volt.

12.Rész

-Talán legelőször is talán tudnod kellene is mit szeretnél, de remélem , hogy nem hagyod itt őket, mert az nagyon nem lenne szép dolog tőled! Jiyoonak tudtam, hogy igaza van , ennek fényében elhatároztam magamban, hogy nem fogok egy fellángolás miatt eldobni egy ilyen nagyszerű lehetőséget . Gondolataimat egy hang zavarta meg és akkor vettem észre, hogy teljesen elkalandoztam és nem figyeltem a fiúkra, pedig mondták, hogy véleményt kérnek.
 -Halihó minden rendbe van ?-nézett rám barátnőm . -Igen csak elgondolkodtam bocsánat. 
-Sikerült döntésre jutnod azzal kapcsolatban?- érdeklődött kíváncsian majd azt vettük észre, hogy valaki azt kérdezi mivel kapcsolatban kell döntést hoznom akkor láttuk ,hogy B-Bomb az nagyon kellemetlen helyzet alakult ki pillanatok alatt.
 -Hát, az nem fontos!- Azzal feláltam és elviharzottam onnan muszáj volt kimennem , mert úgy éreztem, hogy ha ott maradok még nagyobb hülyeséget mondok vagy teszik , mint eddig csináltam. Messzeségbe hallottam, ahogy valaki kiabál utánam torka szakadtából, de én csak mentem nem néztem hátra , de utolért és megfordított akkor szembe néztem a "hercegemmel" .
 -Elmondanád mi folyik itt ?-B-Bomb nagyon komoly volt és tudtam , hogy el kell neki mondanom mit is gondolok, nem szeretném ha összevésznénk. 
- Sajnálom, de nem tudom elmondani!-azzal ki rántottam a kezéből a kezemet ,de hirtelen magához húzott és pár percig így álltunk a szívem úgy vert azt hittem ki ugrik. 
-Nem tudom miért jössz hamar zavarba , de egy titkot elmondok valamit nem csak neked vannak kétes érzéseid!
 - Nah jó én ezt most nem igazán értem, szóval elmagyaráznád? -ahogy ezt kimondtam kaptam felém hajolt és kaptam egy nagy puszit az arcomra amitől teljesen elvörösödtem éreztem , de jó volt tudni, hogy -hogy is érez azt hiszem. Váratlanul a többiek is körülöttünk lettek, de mi már arra távolabb álltunk úgy, hogy így azért annyira nem tűntünk gyanúsnak.
-Miért nem bent vagytok ?-hangzott a Szépfiútól a kérdés, a szemeimből tudtam, hogy sejti mi is folyik itt. Elindultunk vissza be, de nagyon kíváncsi voltam valamire ezért elhatároztam, hogy kiderítem.
 -Jaehyo várj meg létszíves beszélni szeretnék veled. -Mit szeretnél? Bár sejtem , ha arról van szó, hogy tudom-e mit érzel B-Bomb iránt akkor a válasz igen , de ez a titok nálam biztonságban van.
 -Ezt szépen kitaláltad , és köszönöm. Egy dologgal nem számoltam mikor ezt beszéltük , hogy valaki kihallgatott minket.

11.Rész

-Megzavartunk netán valamit?- érdeklődött Jaehyo kíváncsian, mint aki sejt valamit.
- Nem, csak beszélgettünk!- vágta rá határozottan B-Bomb, mielőtt megszólalhattam volna. Rám kacsintott jelezve, hogy minden rendbe van.

- Nekem itt akkor is bűzlik valami…- motyogta alig hallhatóan, de a célzás így is érezhető volt.  Jaehyo elég furán nézett ránk, de nem foglalkoztam vele.  Elkezdték a próbát, élvezetes volt nézni, ahogy együtt tudtak dolgozni és biztatni a másikat, de valahogy mindig egy ember felé terelődött a figyelmem és nagyon feltűnő lehetett, de nem tudtam ellene tenni.   Kezdtem egyre jobban észrevenni milyen szép erőteljes arc vonásai vannak, a fekete haj milyen jól ál neki. Azok a sötét barna szemek egész megbabonáztak. Miért vannak ilyen gondolataim, lehet, hogy tetszik nekem? Nem, az nem lehet, ennyire nem lehetek bolond, hogy beleszeretek egy olyan srácba, aki sose jönne össze velem, ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
- Kislány jól vagy?- hajolt elém teljesen valaki, amitől annyira megijedtem, hogy lábon rúgtam jó erősen. - Jaehyo bocsi, megijesztettél ne csinálj ilyet többet, mert kiakadok! - Rendben, de elég feltűnő, hogy B-Bombot bámultad végig. - Ez nem is igaz. – nagyon bizonytalanul válaszoltam, ami még jobban gyanakvásra adott okot, ilyen okos vagyok.  Ekkor már biztos voltam benne, hogy tud, valamit vagy legalábbis gyanakszik.
- Fogalmam nincs, mi folyik köztetek, de egy biztos, hogy nem akarod, hogy bárki is megtudja. Ennyire nem bízol bennünk?- mérgesen nézett, még sose láttam ilyennek lehet el kellett volna inkább neki mondani, mi is helyzet?
- Bízok bennetek, csak tudod nem mindig olyan egyszerű beszélni az érzéseimről. - ezt elmondva ott hagytam és kimentem a teremből, mert képtelen voltam a szemébe nézni.  Tudtam, hogy ezzel nem oldok meg semmit, de a jelenlegi helyzetbe más nem jutott az eszembe.
- Jaehyo mi történt? – futott oda Jaehyo-hez  Zico. - Semmi, csak beszélgettünk és nem érezte jól magát és kiment levegőzni. - úgy mondta, mintha mi sem történt. A nagy beszélgetésüket megzavartam azzal, hogy vissza bementem a terembe, hirtelen mindenki szeme rám meredt, mintha még nem láttak volna, és telesen idegen lennénk. Mindannyian egyszerre elkezdtek futni felém, és kérdezgetni,, hogy „Jól vagyok-e?” . Nem tudom mit mondott nekik a Szépfiú (Jaehyo), de nem az igazat az biztos és ez kicsit megnyugtatott.
- Igen jól vagyok. – motyogtam zavarodottan, nem értettem ezt az egészet, de inkább nem feszegettem lehet jobb is így.  Azzal ott is hagytak és visszamentek próbálni, majd Jiyoon kezdet közeledni felém, és az a nézés ijesztő volt, de tudtam, hogy el kell neki mondanom mi is a helyzet. - Miyako nem szeretnél nekem mondani?
- Hát, igazából igen, de majdnem mindent tudsz.. - dadogtam, mint ha vallatáson lennék, és az életem múlna rajta, hogy mit is fogok mondani. Elmeséltem neki azt, amiről nem tudott, és igen csak a szemei kíváncsira változtak, de a végén elveszett a lelkesedése, mikor megzavarták ezt a nagyszerű beszélgetést B-Bombbal.
- Nem hiszem el, és szerinted miért ment hozzád olyan közel? Talán meg akart csókolni? – kérdezte teljesen kiakadva, még sose láttam ilyennek, úgy csinált mintha ez nagydolog lenne, de tetszet a lelkesedése és kicsit megnyugodtam. - Nem, de hogy ne mondj ilyen örültségeket, csak szerintem kíváncsi volt valamire… - a mondat végére már elfogyott a magyarázkodásom értelme, és az önbizalmam is.
- Mégis mire? Nah jó te is tudod, hogy ez butaság, amit mondtál, de mindenesetre kíváncsi leszek, mit hoztok ki ebből az egészből, és, hogy a többiek meddig nem fognak gyanakodni. - Már Jaehyo gyanakszik. – dadogtam, és lehajtottam a fejemet .

10.Rész

Olyan, boldog lettem, hogy mind a kettőjüket megöleltem és ugrálni kezdtem velük.  A nagy örömben még Zico kapott egy puszit is az arcára, amit ahogy megtettem már meg is bántam kicsit és zavarba jöttem..
- Csajok, nem lenne kedvetek eljönni velünk a próbára?-Zicon nagyon látszott, hogy szeretné, így nem tudtam neki nemet mondani, és Jiyoon szeme is felcsillant.
- Persze, ha nem zavarunk…- mondtuk egyszerre Jiyoonnal.
Megkerestük, a többieket és felkerekedtünk a próba helyszínére. Odaérve, egy nagyobbacska épületet láttam, de mégse túl modern, amikor viszont beléptünk, a lélegzetem is el ált olyan szép volt.
Rengetek virág volt a hallban, ami nagyon megfogott, és akár egésznap elnézegettem volna őket. Azt vettem észre, hogy Taeil nagyon csápol nekem, hogy menjek oda hozzájuk. A földszinten maradtunk és egyik ajtóra mutattak, gondoltam biztos ott lesz a próbájuk.
- Még el kell intéznünk pár dolgot, de 10 perc és itt vagyunk. – mondta Taeil nagyon komolyan, ami már egy kicsit ijesztő volt.
- Oké, akkor benn várunk titeket. –válaszoltam, nekik elég gyanakvóan, mint aki tudja, hogy mesterkednek valamiben.
Megindultunk Jiyoonnal az ajtó felé és belépve B-Bombot láttuk, aki éppen új lépéseken dolgozhatott, mivel mikor bementünk igen csak próbált.
- Hát tE? Nem dolgotok van?- dadogtam a szívem majd kiugrott, de tudtam, hogy itt az alkalom, amire vártam.
- Nem, nekem nincs. - a válasz elég semleges hangnemben érkezett.
- Beszélhetnénk akkor egy kicsit? – félve érdeklődtem alig tudtam hangot kipréselni magamból.
- Mit szeretnél, hallgatlak? – érzelem mentesen beszélt velem, kezdtem úgy érezni, hogy lehet mégis csak tévedtem.
- Én kimegyem, nem zavarok. – vágott közbe Jiyoon mire válaszolhattam volna már be is tette maga mögött az ajtót.
Vettem egy mély levegőt és belekezdtem a mondandómba, igaz féltem mi lesz belőle, de már itt az ideje tudnom kell mi is folyik itt.
- Pár napja, mikor volt az a kis vitám Kyunggal , és a te szobádban takarítottam valaki szép dolgokat mondott nekem, és szerintem az te voltál!-  határozottan kimondtam, de egyre feszültebb lettem és már mindenem remeget, hogy most mi lesz a válasz.
- Szóval rájöttél a titokra. – az a határozottság, ami áradt belőle, még ijesztőbbé tette az egész helyzetet. 
- Igen, rá, de miért nem akartad, hogy tudjam, hogy te vagy az?- zavarba voltam, de nem is értettem miért, csak azt, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről annyira hevesen vert.
Se szó se beszéd, csak elindult felém, én meg valamiért hátrálni kezdtem, de a fal megállított. Már csak egy leheletnyi távolság volt köztünk, amikor a többiek berontanak az ajtó, és B-Bomb távolabb lépet tőlem.

9.Rész

Nem akartam mindenki előtt lerendezni, ezt az egészet.  Úgy döntöttem, majd később kiderítem.
- Mielőtt elfelejteném, hogy holnap délután indulunk. – kezdte el mondani Zico ugrálva.
- Komolyan?- meredtek ki a szemeim.
- Igen, szóval még ma este pihenni kell, de én nem fogok. Ki tart velem kiadni a boldogságát a világnak?
Mindannyian egyhangúan igent mondtunk, és nagy gyorsasággal szétszéledtünk, hogy átöltözzünk egy kicsit szerintem versenyeztünk.  Nem céltudatosan mentünk, csak kóvályogtunk minden fele a városban és kiabáltuk, ami éppen eszünkbe jutott.  Nevettünk saját magunkon, de éreztem egy kis zavartságot magamon, és ha egy személy a közelembe jött ez csak erősödött, de nem engedtem, hogy ezen járjon az eszem. Majd hazaérve mindenki ment pihenni mivel másnap hosszú nap elé néztünk.
A nagy nap reggelén korán kipattantam az ágyból és neki álltam pakolni, lelőni nem lehetett, olyan boldog voltam. Mivel mindenki aludt próbáltam csendben tenni-venni. A nagy pakolásba azt vettem észre, hogy valaki megölel, sikeresen sikítottam, de hála még Zico időben szólt így azért nem adtam el az egész házat.
- Zico a szívem megállt hirtelen az ijedségtől ilyeneket ne csinálj oké? Miért jöttél mit szeretnél?- a szemeim kimeredtek rá és a nagy gomb szemeibe nézve egy szempillantás alatt elrepült a haragom.
- Nem akartalak megijeszteni, biztos nem tiszta a lelkiismereted azért ijedtél meg. - nevetett, de nagyon gonoszan, és elég sejtelmesen. Köszönni mivel halottam, hogy kotorászol, mint egy kicsi cuki hörcsög a ketrecébe az élelem után, csak te éppen ruhák után gondolom.
- Ez így igaz, köszi, hogy egy hörcsögre emlékeztetlek. - szakadtam a nevetéstől.
- Nincs mit, akkor én megyek nem is zavarlak tovább, készülődj csak.
Zico elment, és akkor jöttem rá, hogy ezt el kell mondanom Jiyoonnak, rohantam is a telefonomhoz és hívtam.
- Szia Jiyoon képzeld, el a fiúk mennek koncertezni és én is velük megyek. – támadtam le a telefonba és csak mondtam, belefojtva a szót.
- Az nagyon jó, akkor minden rendbe jött, ennek örülök, de ne haragudj, le kell tennem, mert dolgozom, majd később beszélünk.
Letettem a telefont és tettem tovább a dolgomat, mikor elérkezett az idő elindultunk a szálláshelyre, hogy holnap tudjanak még próbálni, pontosan, mi hogyan is lesz.  A szálloda ellőtt nagyon sok rajongó várta őket, a szám is nyitva maradt mikor megláttam mennyien vannak. A biztonságiak alig tudták őket bevezetni a szálláshelyre.  Felmentünk a szobákba mikor megláttam majdnem elájultam olyan szép volt. Az ajtón belépve egy hatalmas szoba tárult elém, szép barackszínűre festve nagy francia ággyal és fotelekkel nagyon hangulatos és szép is volt egyben.
A fiúk a szomszédban, olyan ricsajt csaptam, mintha gyerekek lennének. Hirtelen azt vettem észre, hogy kopognak és, ahogy kinyitottam   Jiyoon állt ott a szám is nyitva maradt.
- Csukd be a szádat, mert még a végén úgy marad.
-Hát te, hogy kerülsz ide?- érdeklődtem finoman.
- Általam. mondta egy hang aki Zico volt hatalmas mosollyal az arcán.
-De, hogyan? Miért?- tettem fel sorban a kérdéseket.
- Elintéztem, nem kell megköszönni nagyon szívesen.- mosolygó fejjel mondta.

8.Rész

Egész végig, míg a munkámat végeztem, gondolkodtam ezen a mai napon, de nem jutottam magammal semmire, de hirtelen telefoncsörgés megzavart és idegen szám volt, így bátortalanul, de beleszóltam.
- Halo?
- Szia, Miyako ! Jiyoon vagyok, új számom van, mentsd el. - nagy boldogságot éreztem a hangjából és ez megnyugtatott, hogy legalább vele minden rendbe van.
- Szia! Hogy vagy? Lehet, hazamegyek és keresek otthon munkát, nekem ez nem megy tovább.
- Én jól vagyok, találtam munkát és nagyon tetszik, gyerekekre kell vigyáznom.  Miért mi baj?
Elmeséltem neki, ami azóta történt, hogy beszéltünk.  A sírás kerülgetett, de próbáltam magamat tartani, de nem sikerült.  Meg hozzátettem, hogy milyen kellemetlen helyzetekbe hoztam magamat és, hogy ez milyen rossz érzés volt.
- Én, azt gondolom, hogy ne hozz meg egy, olyan döntést elhamarkodottan, amit később megbánhatsz.  Nem lehet, hogy túlságosan felfújod a dolgot?
- Nem, fogom, de még gondolkodom, rajt megígérem, viszont vagy egy személy, akit nagyon nehéz lenne itt hagynom, mert sokat jelent nekem.  Nem hiszem.
- A rejtélyes szerelem, bárki is legyen az, ha tényleg fontos, akkor ne bántsd meg azzal, hogy ott hagyod.  Most mennem, kell segíteni, de majd még beszélünk, kitartás minden rendbe fog jönni. Szia! Puszi.
- Rendben, mindenkit puszilok. szia!
Volt egy olyan érzésem, hogy csak mondta, hogy mennie kell, de ráhagytam, közben befejeztem a munkát, és elindultam a szobám felé.  A csendet az törte meg, hogy valaki a nevemet kiabálja, jó hangosan. Megfordulva Zicot látom, ahogy integet nekem, hogy menjek, oda hozzá. Lassú mély léptekkel közeledtem semmi életkedvem nem volt.
- Miyako , képzeld, bejelentették az első hivatalos koncertünket, és tudod mi a legjobb az egészben?- ragyogtak a szemei a boldogságtól.
- Ha elárulod, akkor megtudom.! – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de ahogy Zicot elnéztem már jobban éreztem magamat.
- Megengedték, hogy vigyünk egy plusz embert, és a fiukkal közös megegyezés után arra jutottunk, hogy te lennél az a valaki.
- Én?- néztem meglepetten, és a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni, mint máskor. Hirtelen el is felejtettem, ami történt.
- Persze, te mindent megteszel értünk és ezt szeretnénk neked honorálni.
Azt vettem észre, hogy hátulról a nyakamba ugranak többen és láttam, hogy jönnek a többiek és nagy mosollyal néznek rám, ez az érzés megfizethetetlen. „ Jönnöd kell velünk!” Hallottam folyamatosan, és a sírás kerülgetett, zavart voltam, végképp nem tudtam mit akarok most.
- Meg kell ünnepelni, ezért arra gondoltunk, hogy csapunk egy kis kerti bulit, és megmutatjuk neked, hogy mi, hogy tudunk főzni. – nagy dicsekedve mondta B-Bomb.
-  Ez érdekesen hangzik, és kíváncsivá tettetek. - Fiúk, ha már így együtt vagyunk, kérdezhetek tőletek valamit?
- Igen, mondjad, csak hallgatunk. – vágta nagy vígan P.O.
- Mikor takarítottam B-Bomb szobáját és eléggé rossz kedvem volt valaki szép dolgokat mondott és azt szeretném, megtudni, hogy ki volt az. Nem árulná el az, aki volt?
Egy perc csend következett be, majd hirtelen egy ember volt, aki komolyan a szemembe nézett ekkor már tudtam, hogy ő volt az.