11.Rész

-Megzavartunk netán valamit?- érdeklődött Jaehyo kíváncsian, mint aki sejt valamit.
- Nem, csak beszélgettünk!- vágta rá határozottan B-Bomb, mielőtt megszólalhattam volna. Rám kacsintott jelezve, hogy minden rendbe van.

- Nekem itt akkor is bűzlik valami…- motyogta alig hallhatóan, de a célzás így is érezhető volt.  Jaehyo elég furán nézett ránk, de nem foglalkoztam vele.  Elkezdték a próbát, élvezetes volt nézni, ahogy együtt tudtak dolgozni és biztatni a másikat, de valahogy mindig egy ember felé terelődött a figyelmem és nagyon feltűnő lehetett, de nem tudtam ellene tenni.   Kezdtem egyre jobban észrevenni milyen szép erőteljes arc vonásai vannak, a fekete haj milyen jól ál neki. Azok a sötét barna szemek egész megbabonáztak. Miért vannak ilyen gondolataim, lehet, hogy tetszik nekem? Nem, az nem lehet, ennyire nem lehetek bolond, hogy beleszeretek egy olyan srácba, aki sose jönne össze velem, ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
- Kislány jól vagy?- hajolt elém teljesen valaki, amitől annyira megijedtem, hogy lábon rúgtam jó erősen. - Jaehyo bocsi, megijesztettél ne csinálj ilyet többet, mert kiakadok! - Rendben, de elég feltűnő, hogy B-Bombot bámultad végig. - Ez nem is igaz. – nagyon bizonytalanul válaszoltam, ami még jobban gyanakvásra adott okot, ilyen okos vagyok.  Ekkor már biztos voltam benne, hogy tud, valamit vagy legalábbis gyanakszik.
- Fogalmam nincs, mi folyik köztetek, de egy biztos, hogy nem akarod, hogy bárki is megtudja. Ennyire nem bízol bennünk?- mérgesen nézett, még sose láttam ilyennek lehet el kellett volna inkább neki mondani, mi is helyzet?
- Bízok bennetek, csak tudod nem mindig olyan egyszerű beszélni az érzéseimről. - ezt elmondva ott hagytam és kimentem a teremből, mert képtelen voltam a szemébe nézni.  Tudtam, hogy ezzel nem oldok meg semmit, de a jelenlegi helyzetbe más nem jutott az eszembe.
- Jaehyo mi történt? – futott oda Jaehyo-hez  Zico. - Semmi, csak beszélgettünk és nem érezte jól magát és kiment levegőzni. - úgy mondta, mintha mi sem történt. A nagy beszélgetésüket megzavartam azzal, hogy vissza bementem a terembe, hirtelen mindenki szeme rám meredt, mintha még nem láttak volna, és telesen idegen lennénk. Mindannyian egyszerre elkezdtek futni felém, és kérdezgetni,, hogy „Jól vagyok-e?” . Nem tudom mit mondott nekik a Szépfiú (Jaehyo), de nem az igazat az biztos és ez kicsit megnyugtatott.
- Igen jól vagyok. – motyogtam zavarodottan, nem értettem ezt az egészet, de inkább nem feszegettem lehet jobb is így.  Azzal ott is hagytak és visszamentek próbálni, majd Jiyoon kezdet közeledni felém, és az a nézés ijesztő volt, de tudtam, hogy el kell neki mondanom mi is a helyzet. - Miyako nem szeretnél nekem mondani?
- Hát, igazából igen, de majdnem mindent tudsz.. - dadogtam, mint ha vallatáson lennék, és az életem múlna rajta, hogy mit is fogok mondani. Elmeséltem neki azt, amiről nem tudott, és igen csak a szemei kíváncsira változtak, de a végén elveszett a lelkesedése, mikor megzavarták ezt a nagyszerű beszélgetést B-Bombbal.
- Nem hiszem el, és szerinted miért ment hozzád olyan közel? Talán meg akart csókolni? – kérdezte teljesen kiakadva, még sose láttam ilyennek, úgy csinált mintha ez nagydolog lenne, de tetszet a lelkesedése és kicsit megnyugodtam. - Nem, de hogy ne mondj ilyen örültségeket, csak szerintem kíváncsi volt valamire… - a mondat végére már elfogyott a magyarázkodásom értelme, és az önbizalmam is.
- Mégis mire? Nah jó te is tudod, hogy ez butaság, amit mondtál, de mindenesetre kíváncsi leszek, mit hoztok ki ebből az egészből, és, hogy a többiek meddig nem fognak gyanakodni. - Már Jaehyo gyanakszik. – dadogtam, és lehajtottam a fejemet .

10.Rész

Olyan, boldog lettem, hogy mind a kettőjüket megöleltem és ugrálni kezdtem velük.  A nagy örömben még Zico kapott egy puszit is az arcára, amit ahogy megtettem már meg is bántam kicsit és zavarba jöttem..
- Csajok, nem lenne kedvetek eljönni velünk a próbára?-Zicon nagyon látszott, hogy szeretné, így nem tudtam neki nemet mondani, és Jiyoon szeme is felcsillant.
- Persze, ha nem zavarunk…- mondtuk egyszerre Jiyoonnal.
Megkerestük, a többieket és felkerekedtünk a próba helyszínére. Odaérve, egy nagyobbacska épületet láttam, de mégse túl modern, amikor viszont beléptünk, a lélegzetem is el ált olyan szép volt.
Rengetek virág volt a hallban, ami nagyon megfogott, és akár egésznap elnézegettem volna őket. Azt vettem észre, hogy Taeil nagyon csápol nekem, hogy menjek oda hozzájuk. A földszinten maradtunk és egyik ajtóra mutattak, gondoltam biztos ott lesz a próbájuk.
- Még el kell intéznünk pár dolgot, de 10 perc és itt vagyunk. – mondta Taeil nagyon komolyan, ami már egy kicsit ijesztő volt.
- Oké, akkor benn várunk titeket. –válaszoltam, nekik elég gyanakvóan, mint aki tudja, hogy mesterkednek valamiben.
Megindultunk Jiyoonnal az ajtó felé és belépve B-Bombot láttuk, aki éppen új lépéseken dolgozhatott, mivel mikor bementünk igen csak próbált.
- Hát tE? Nem dolgotok van?- dadogtam a szívem majd kiugrott, de tudtam, hogy itt az alkalom, amire vártam.
- Nem, nekem nincs. - a válasz elég semleges hangnemben érkezett.
- Beszélhetnénk akkor egy kicsit? – félve érdeklődtem alig tudtam hangot kipréselni magamból.
- Mit szeretnél, hallgatlak? – érzelem mentesen beszélt velem, kezdtem úgy érezni, hogy lehet mégis csak tévedtem.
- Én kimegyem, nem zavarok. – vágott közbe Jiyoon mire válaszolhattam volna már be is tette maga mögött az ajtót.
Vettem egy mély levegőt és belekezdtem a mondandómba, igaz féltem mi lesz belőle, de már itt az ideje tudnom kell mi is folyik itt.
- Pár napja, mikor volt az a kis vitám Kyunggal , és a te szobádban takarítottam valaki szép dolgokat mondott nekem, és szerintem az te voltál!-  határozottan kimondtam, de egyre feszültebb lettem és már mindenem remeget, hogy most mi lesz a válasz.
- Szóval rájöttél a titokra. – az a határozottság, ami áradt belőle, még ijesztőbbé tette az egész helyzetet. 
- Igen, rá, de miért nem akartad, hogy tudjam, hogy te vagy az?- zavarba voltam, de nem is értettem miért, csak azt, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről annyira hevesen vert.
Se szó se beszéd, csak elindult felém, én meg valamiért hátrálni kezdtem, de a fal megállított. Már csak egy leheletnyi távolság volt köztünk, amikor a többiek berontanak az ajtó, és B-Bomb távolabb lépet tőlem.

9.Rész

Nem akartam mindenki előtt lerendezni, ezt az egészet.  Úgy döntöttem, majd később kiderítem.
- Mielőtt elfelejteném, hogy holnap délután indulunk. – kezdte el mondani Zico ugrálva.
- Komolyan?- meredtek ki a szemeim.
- Igen, szóval még ma este pihenni kell, de én nem fogok. Ki tart velem kiadni a boldogságát a világnak?
Mindannyian egyhangúan igent mondtunk, és nagy gyorsasággal szétszéledtünk, hogy átöltözzünk egy kicsit szerintem versenyeztünk.  Nem céltudatosan mentünk, csak kóvályogtunk minden fele a városban és kiabáltuk, ami éppen eszünkbe jutott.  Nevettünk saját magunkon, de éreztem egy kis zavartságot magamon, és ha egy személy a közelembe jött ez csak erősödött, de nem engedtem, hogy ezen járjon az eszem. Majd hazaérve mindenki ment pihenni mivel másnap hosszú nap elé néztünk.
A nagy nap reggelén korán kipattantam az ágyból és neki álltam pakolni, lelőni nem lehetett, olyan boldog voltam. Mivel mindenki aludt próbáltam csendben tenni-venni. A nagy pakolásba azt vettem észre, hogy valaki megölel, sikeresen sikítottam, de hála még Zico időben szólt így azért nem adtam el az egész házat.
- Zico a szívem megállt hirtelen az ijedségtől ilyeneket ne csinálj oké? Miért jöttél mit szeretnél?- a szemeim kimeredtek rá és a nagy gomb szemeibe nézve egy szempillantás alatt elrepült a haragom.
- Nem akartalak megijeszteni, biztos nem tiszta a lelkiismereted azért ijedtél meg. - nevetett, de nagyon gonoszan, és elég sejtelmesen. Köszönni mivel halottam, hogy kotorászol, mint egy kicsi cuki hörcsög a ketrecébe az élelem után, csak te éppen ruhák után gondolom.
- Ez így igaz, köszi, hogy egy hörcsögre emlékeztetlek. - szakadtam a nevetéstől.
- Nincs mit, akkor én megyek nem is zavarlak tovább, készülődj csak.
Zico elment, és akkor jöttem rá, hogy ezt el kell mondanom Jiyoonnak, rohantam is a telefonomhoz és hívtam.
- Szia Jiyoon képzeld, el a fiúk mennek koncertezni és én is velük megyek. – támadtam le a telefonba és csak mondtam, belefojtva a szót.
- Az nagyon jó, akkor minden rendbe jött, ennek örülök, de ne haragudj, le kell tennem, mert dolgozom, majd később beszélünk.
Letettem a telefont és tettem tovább a dolgomat, mikor elérkezett az idő elindultunk a szálláshelyre, hogy holnap tudjanak még próbálni, pontosan, mi hogyan is lesz.  A szálloda ellőtt nagyon sok rajongó várta őket, a szám is nyitva maradt mikor megláttam mennyien vannak. A biztonságiak alig tudták őket bevezetni a szálláshelyre.  Felmentünk a szobákba mikor megláttam majdnem elájultam olyan szép volt. Az ajtón belépve egy hatalmas szoba tárult elém, szép barackszínűre festve nagy francia ággyal és fotelekkel nagyon hangulatos és szép is volt egyben.
A fiúk a szomszédban, olyan ricsajt csaptam, mintha gyerekek lennének. Hirtelen azt vettem észre, hogy kopognak és, ahogy kinyitottam   Jiyoon állt ott a szám is nyitva maradt.
- Csukd be a szádat, mert még a végén úgy marad.
-Hát te, hogy kerülsz ide?- érdeklődtem finoman.
- Általam. mondta egy hang aki Zico volt hatalmas mosollyal az arcán.
-De, hogyan? Miért?- tettem fel sorban a kérdéseket.
- Elintéztem, nem kell megköszönni nagyon szívesen.- mosolygó fejjel mondta.

8.Rész

Egész végig, míg a munkámat végeztem, gondolkodtam ezen a mai napon, de nem jutottam magammal semmire, de hirtelen telefoncsörgés megzavart és idegen szám volt, így bátortalanul, de beleszóltam.
- Halo?
- Szia, Miyako ! Jiyoon vagyok, új számom van, mentsd el. - nagy boldogságot éreztem a hangjából és ez megnyugtatott, hogy legalább vele minden rendbe van.
- Szia! Hogy vagy? Lehet, hazamegyek és keresek otthon munkát, nekem ez nem megy tovább.
- Én jól vagyok, találtam munkát és nagyon tetszik, gyerekekre kell vigyáznom.  Miért mi baj?
Elmeséltem neki, ami azóta történt, hogy beszéltünk.  A sírás kerülgetett, de próbáltam magamat tartani, de nem sikerült.  Meg hozzátettem, hogy milyen kellemetlen helyzetekbe hoztam magamat és, hogy ez milyen rossz érzés volt.
- Én, azt gondolom, hogy ne hozz meg egy, olyan döntést elhamarkodottan, amit később megbánhatsz.  Nem lehet, hogy túlságosan felfújod a dolgot?
- Nem, fogom, de még gondolkodom, rajt megígérem, viszont vagy egy személy, akit nagyon nehéz lenne itt hagynom, mert sokat jelent nekem.  Nem hiszem.
- A rejtélyes szerelem, bárki is legyen az, ha tényleg fontos, akkor ne bántsd meg azzal, hogy ott hagyod.  Most mennem, kell segíteni, de majd még beszélünk, kitartás minden rendbe fog jönni. Szia! Puszi.
- Rendben, mindenkit puszilok. szia!
Volt egy olyan érzésem, hogy csak mondta, hogy mennie kell, de ráhagytam, közben befejeztem a munkát, és elindultam a szobám felé.  A csendet az törte meg, hogy valaki a nevemet kiabálja, jó hangosan. Megfordulva Zicot látom, ahogy integet nekem, hogy menjek, oda hozzá. Lassú mély léptekkel közeledtem semmi életkedvem nem volt.
- Miyako , képzeld, bejelentették az első hivatalos koncertünket, és tudod mi a legjobb az egészben?- ragyogtak a szemei a boldogságtól.
- Ha elárulod, akkor megtudom.! – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de ahogy Zicot elnéztem már jobban éreztem magamat.
- Megengedték, hogy vigyünk egy plusz embert, és a fiukkal közös megegyezés után arra jutottunk, hogy te lennél az a valaki.
- Én?- néztem meglepetten, és a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni, mint máskor. Hirtelen el is felejtettem, ami történt.
- Persze, te mindent megteszel értünk és ezt szeretnénk neked honorálni.
Azt vettem észre, hogy hátulról a nyakamba ugranak többen és láttam, hogy jönnek a többiek és nagy mosollyal néznek rám, ez az érzés megfizethetetlen. „ Jönnöd kell velünk!” Hallottam folyamatosan, és a sírás kerülgetett, zavart voltam, végképp nem tudtam mit akarok most.
- Meg kell ünnepelni, ezért arra gondoltunk, hogy csapunk egy kis kerti bulit, és megmutatjuk neked, hogy mi, hogy tudunk főzni. – nagy dicsekedve mondta B-Bomb.
-  Ez érdekesen hangzik, és kíváncsivá tettetek. - Fiúk, ha már így együtt vagyunk, kérdezhetek tőletek valamit?
- Igen, mondjad, csak hallgatunk. – vágta nagy vígan P.O.
- Mikor takarítottam B-Bomb szobáját és eléggé rossz kedvem volt valaki szép dolgokat mondott és azt szeretném, megtudni, hogy ki volt az. Nem árulná el az, aki volt?
Egy perc csend következett be, majd hirtelen egy ember volt, aki komolyan a szemembe nézett ekkor már tudtam, hogy ő volt az.

7.Rész.

Biztos félóráig ültem a konyhában és néztem ki a fejemből és töprengtem, miért is csináltam ezt?! Arra lettem figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállamat.:
- Miért lett Kyung ilyen mérges?- kérdezte egy mély hang és , ahogy hátra fordultam láttam ,hogy P.O áll mögöttem.
- Igazából én se tudom csak azt kérdeztem meg tőle, hogy miért olyan letört. – motyogtam .
- Még nekünk se mondta el és ugyan így viselkedik a többiekkel szembe is .  Majd ha lenyugszik, akkor remélem, elmondja, mi is bántotta ennyire.  Egyúttal szeretnék az ő nevében bocsánatot kérni, és megköszönni, hogy törődsz velünk.- zavartság látszott az arcán
- Nem, kell, én már csak ilyen vagyok, és szeretek segíteni másokon. Most ha nem haragszol megyek, teszem a dolgomat, addig is elterelem a figyelmemet.
- Rendben.- ahogy rám kacsintott elmosolyodtam magamat, mert vicces feje volt.
- Ezt a Miyát jobban szeretem!

-Miya….-motyogtam és a szemeim könnybe lábadtak.
P.O megölelt és az a melegség, ami áradt belőle még jobban arra kényszerített, hogy sírjak.  De egyben nyugodtságot is éreztem.
- Bármi rosszat is mondtam bocsánat, nem szerettelek volna még jobban megbántani.
-A szüleim szólítottak Miyának. – mondtam alig hallhatóan.
- Sírd csak ki magadat, megnyugszol. –egyre szorosabban ölelt már nagyon zavarba ejtő volt, de most nem igazán tudtam ezzel foglalkozni.
Megtörölgettem a szememet és próbáltam értelmes képet vágni, és nem olyat, mint aki éppen elásná magát szomorúságában.
- Most már tényleg megyek, mert így nem jutok semmire és ráadásul téged zaklatlak, a hülyeségeimmel.
- Ne, mondd ezt nem igaz, inkább örülök, hogy megbízol bennem, és megosztasz velem ily dolgokat.
Felálltam és elindultam fel fele a lépcsőn, majd bementem B-Bomb szobájába, ott kezdtem a takarítást. Az járt a fejemben biztos jó ötlet volt-e, hogy ide jöttem és, hogy maradni akarok-e egyáltalán? Még az is lehet, hogy mégse kellett volna ezt a munkát elvállalnom?!.
- Úgy elgondolkodtál, hogy még a kezed is megállt?! – szólt egy rekedtes hang.  –Ne fordulj meg, csak annyit mondanék, hogy ne szomorkodj, az árt a szépségednek. Minden rendbe jön, csak higgy benne.
Mire hátra néztem, már eltűnt, nem tudom melyik fiú volt, de belém látott. Kifutottam a szobából, de már nem volt sehol, és gondolkodtam, de nem jöttem rá kilehetett az. Mindenesetre köszönöm bárki is voltál.

6.Rész

Másnap reggel arra ébredek, hogy zenél a telefonom, már pihenni se hagyják az embert. Nézem a telefonom kijelzőjét és látom, hogy legjobb barátnőm az Jiyoon .
- Szia .- szóltam a telefonba vidáman ,már el is felejtettem , hogy aludni akarok még.
- Szia. Milyen Koreában mesélj el mindent!- mondja lelkesen Jiyoon.
- Nagyon jó és kedvesek a fiúk is, bár 7 fiúval elég fura. Majd elmeséltem neki mindent, ami eddig történt.
- Izgalmas napod lehetet, B-Bomb olyan aranyos egy srác lehet és P.O is.  Zico nagyon sexi pasi lehet.
- Igen azok, és nagyon hamar zavarba hoznak.- mondom halkan Jiyoonnak.
Kopogásra lettem figyelmes és látom, hogy P.O dugja be a kis vörös fejét, egy kis résen.
- Jiyoon várj egy kicsit kopogtak. Igen gyere, mit szeretnél?
- Szia, azt szeretném megkérdezni csináltam reggelit és, hogy kérsz-e? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Kérhetek, 1 perc és megyek oké?
- Rendben, akkor megvárunk. – nagy boldogon mondja.
- Bocsi Jiyoon, de P.O jött, hogy megyek-e reggelizni, ő csinálta .- boldogan mondom, és nagyon jó érzés volt, hogy rám is gondolt.
- Olyan jó lehet neked ott.- szomorúan válaszol Jiyoon.
- Igen az, hamarosan kapok fizetést, és akkor utalok pénzt a nevelő otthonnak, jó? A többiek jól vannak?- kérdeztem érdeklődve.
- Rendben, de maradjon neked is.  Jól vannak, csak hiányzol nekik és nekem is nagyon remélem, azért hamarosan tudunk majd találkozni, csak messze vagy tőlem  .- mondja Jiyoon és a mondat végére nagyon szomorú hangja lett.
- Oké, de most megyek, majd még beszélünk .  Szia, puszilok mindenkit.
- Szia, neked is.-  Jiyoon hangját éreztem, hogy zavarja ez az egész, de majd megoldom ezt is valahogyan remélem.
Elindultam le a szobámból olyan jó kaja illat volt, hogy a hasam is neki állt korogni.
- Jó reggelt mindenkinek.- mondtam a fiúknak.
- Neked is, gyere, egyél.  – P.O felhőtlen boldogsága nagyon megnyugtató volt.
Annyi finomság volt előttem, hogy azt se tudtam mit egyek. Mindenki boldog volt, kivéve Kyung letörtnek tűnt, de gondoltam nem a többiek előtt kérdezem meg mi a baj.  Befejezték a többiek az evést és visszamentek a szobájukba, itt az alkalom, hogy megkérdezzem, hogy mi a baj.
- Kyung várj egy kicsit, szeretnék kérdezni tőled valamit. – mire végig mondtam a mondatot a hangom is elbizonytalanodott.
- Mit szeretnél? – Kyung kicsit mérgesnek tűnt lehet, hogy mégse kellett volna.
- Hát, csak azt szeretném, hogy valami baj van-e letörtnek tűnsz?- remegő hanggal, de megkérdeztem.
- Nincs semmi és nem pont neked fogom elmondani.  – felállt és elrohant, nagyon rosszul éreztem magamat, ilyen hülye is csak én lehetek.

5.Rész.

Hamar oda értünk ahol a fiúk enni akarnak. Szép hely volt mindenhol fák és virágzó virágok voltak, és csak néztem őket lenyűgöztek. Az étterem kiviről egy elég nagy épület volt, szép fakeretes ablakokkal. Ahogy beléptünk, a szám is nyitva maradt annyira szép voltak az asztalok is. A falon virágminták voltak festve, ami nagyon megfogott, még sose jártam ilyen szép és elegáns helyen.
- Foglaljon helyet hölgyem! - mondja nekem B-Bomb és kihúzta nekem a székét. Csak néztem, most ezt miért is kell, de aranyos volt tőle mindenesetre.
- Köszönöm!- válaszoltam nagy mosollyal éreztem, hogy a fiúk tekintetét magamon. Egy körasztalnál ültünk, így mindenki tudott mindenkivel beszélgetni. Közvetlenül mellettem ült az egyik oldalról B-Bomb a másikon meg P.O. Ami kicsit idegessé tett, de próbáltam nem erre gondolni.
Közbe jött a pincér, megkérdezni, hogy ki mit szeretne enni és mivel nem voltam képbe, a koreai konyhába, így nem tudtam választani.
- Miyako nem tudsz választani?- kérdezi, kíváncsian P.O.
- Nem, nem igazán vagyok képbe a koreai konyhával, hogy őszinte legyek.
- Kimchit ajánlom az nagyon finom. –mondja nekem hatalmas mosollyal P.O.
- Rendben, akkor én azt kérnék. –mondtam a pincérnek, aki ott állt közvetlenül mellettem.
Hamarosan meg is hozták az ételeinket.  Ahogy az első falatot lenyeltem, mintha a étel mennyországba kerültem, annyira finom volt.
- Milyen?- kérdezte P.O hatalmas mosollyal.
- Nagyon finom, köszönöm. –mosolyogtam.
- Fiúk, kérhetnék egy kis figyelmet?- mondtam zavartan.
- Persze, figyeljetek egy kicsit Miyakora!- harciasan segített lecsillapítani a fiukat Zico.
- Azt szeretném mondani, hogy köszönöm, hogy itt lehetek, és ilyen kedvesek vagytok velem. Meghajoltam, és ahogy le akartam ülni meglöktem az asztalt és a pezsgő a ruhámon kötött ki, mivel az asztal szélén volt. Volt egy kis sikítás, de halkan remélem, hogy senki nem vette észre. Ilyen ügyes is csak én lehetek.
- Mi történt? Baj van?- néz rám aggódva B-Bomb.
- Sikerült, leborítanom magamat a pezsgővel. - suttogtam oda neki, és mutattam a felsőmön a hatalmas foltot. Nagyon közel hajolt hozzám és éreztem, hogy eléggé elpirultam.
- Oda adom az ingemet, van a kocsiba még egy.- mondta nagy vigyorogva, mintha tetszet volna neki a helyzet.
- Nem, nem kell, de azért köszönöm B-Bomb .  - motyogtam zavartan.
- De, oda adom, így nem maradhatsz, nézd csak magadra. – nevetett.
- Jó, rendben legyen, köszönöm  .- csak néztem magamra, hogy ez nem lehet igaz és remélem, ez csak egy rossz álom.
Mentünk a kocsi fele, bemásztunk és a pótingjét oda adta nekem B-Bomb, nagyon jól nézett ki és még jól is állt.
 - Köszönöm, még egész jól is áll.- mondtam zavartan.
- Miyako, mintha rád szabták volna. Azért, így mindjárt jobb nem gondolod?- csalfa mosoly jelent meg B-Bomb arcán.
- De, most direkt csinálod velem?- motyogtam.
- Mit?- mondja meglepetten B-Bomb.
- Az, hogy ilyen kedves vagy velem, meg közvetlen. Pedig épp, hogy ismersz. Meg ez az inges dolog is, te jobban aggódtál, mint én pedig, én vagyok a nő. Mindig szép dolgokat mondasz rólam, meg udvarias vagy.- mondtam zavartan.
- Szerintem, ez természetes, hogy egy nővel így viselkedek, és nem csak én vagyok ilyen veled a többiek is, ha jól tudom.
Ennél jobb magyarázatott nem is adhatott volna.
- Ez igaz mondjuk. Visszamegyünk?- próbáltam terelni a témát.
- Persze, mehetünk.- mondja kicsit szomorkásan B-Bomb.
Visszamentünk a többiekhez, és hamarosan haza indultunk, már mindenki hulla fáradt volt. Mire hazaértünk, már mindenki tudta milyen ügyes voltam a pezsgővel.                                              

4.Rész

Kipakoltam mindent a táskákból és készítettem friss gyümölcsökből 100% gyümölcslevet.  Gondoltam viszek a fiúknak, igaz csak B-Bomb és P.O volt itthon a többiek elmentek valamerre.  Elindultam a nappali felé, amikor hallom, hogy B-Bomb nagyon mondja a magáét P.O-nak.
- Nem szoktál ilyen lenni a lányokkal P.O? Van valami oka annak, hogy vele másképp viselkedsz, már az első napon?
- Nem értem, ezt a kérdést vele is olyan vagyok, mint másokkal. Szerintem, te szemet vetettél rá és zavar, ha más segít neki, akkor elmondok valamit azért is segíteni fogok neki.
- Majd meglátjuk P.O. Nekem most mennem kell. Szia!
- Szia!

Ahogy a fal mögül végig hallgattam a beszélgetést nem értettem mi folyik itt, és miért kavartam ekkora felfordulást?!  Elindultam vissza a konyhába és letettem a tálcát. Elindultam az udvar fele friss levegőt szívni hátra elfelejteti velem a mai nap kellemetlen emlékeit.  A rózsabokor előtt álltam és csak néztem, annyira szépek.
-A rózsa a szépséget és az ártatlanságot tükrözi. Csodás virágoknak tartom őket, védekeznek, de egyúttal el is csábítanak.
Mondta mögöttem egy hang és, ahogy hátra néztem B-Bomb-ot láttam, hatalmas mosollyal.
- Milyen szép egy mondatot mondtál, amivel egyet kell értenem. 
- Sziasztok!- hallatszót a messzeségből.
- Szia! Ahogy megfordultunk Zicot láttuk jönni felénk elég nagy lendülettel és pillanatokon belül a nyakunkba is ugrott, ami kicsit kínos volt, de egyben aranyos is.
- Azt szeretném tőletek a többiek nevében megkérdezni, hogy lenne –e kedvetek velünk jönni, vacsorázni?- mondta Zico nagy lelkesen.
- Nekem nem jó, meg van pár dolog, amit meg kell csinálnom. - hajtottam le a fejemet.
- Majd meglesz a munkád, most szórakozni kell menni.  B-Bomb, te mit mondasz?
- Felőlem, rendben van. Miyako gyere, majd a munka meglesz ma már úgyis eleget dolgoztál, néha egy kis kikapcsolódás is kell. 
- Rendben benne vagyok, de előtte még átöltöznék gyorsan. - vigyorogtam, bár nem tudom minek is örültem annyira.
- Gyorsan?- nézett rám kérdően a két fiú.
- Nem hisztek nekem? Ne legyetek már ilyenek én igenis gyorsan elkészülök.
- Jó menj, de tényleg gyors legyen. - mondja nekem Zico kérkedve.
- Rendben. - nevettem.
Siettem be a házba, ahogy beértem a szobába már tudtam is mit veszek és be akartam nekik bizonyítani, hogy egy nő is el tud időben készülni.  Hamar elkészültem, már száguldoztam is le a lépcsőn, majd nagy vigyorral értem a fiúkhoz.
- Gyors voltam?- kérdeztem tőlük.
- Mondhatjuk, de ez még lassú. - nevetett Zico .
- Mondhatjuk? Most viccelsz velem ugye? Ennél gyorsabban te se tudsz elkészülni én, lemerném fogadni.
-Miyako, ejnye, nem hiszel nekem?- mondja nagyon sejtelmesen Zico.
- Nem hiszek!- határozottan vágtam rá.
- Nem lehetne, hogy, ezt a nagyon magas eszme cserét a kocsiba folytassátok? Éhen halunk!- vágott közbe Kyung.
- Igen.- kiabáltam vissza.
Elindultunk a kocsi fele, mindenki beszállt. Majd Zico megfogta a vállamat én majdnem sikítottam, de még sikerült vissza tartanom.
- Miyako fogadjunk, hogy gyorsabb vagyok? - mondja vigyorogva Zico.
- Oké, fogadjunk, de miben?
- Ha veszítesz, akkor eljössz velem egy helyre oké?- nagy lelkesedéssel mondja Zico.
- Rendben, legyen, bár félek hova akarsz, vinne, de legyen. Ha viszont én nyerek, akkor te főzöl nekem valami finomat, mert hallottam a többiektől, hogy szeretsz főznie- gonoszan dörzsöltem a kezeimet.

3.Rész

Leengedte az ablakot, és ahogy benéztem egy vörös hajú srácot láttam ismerősnek tűnt, de nem tudtam, hova tenni.

- Szia! Ki vagy?
- Szia! P.O vagyok a Block-B-ből.
-  Merre indulsz?- érdeklődött P.O.
-  Boltba megyek bevásárolni!
- Elviszlek, szállj, be gyorsabban végzel.
- Rendben!  Bizonytalanul és félve, de beszálltam.
- Tudok, egy nagyon jó boltot a közelben ott mindent meg tudsz venni amit, kell!  Segítek haza vinni is oké?
- Nem kell. Nem szeretném, ha miattam bajba kerülnél vagy elkésnél P.O! 
- Nem fogok, nem indultam úgy sehova csak kocsikázni, megnyugtat.
- Értem.
- Megérkeztünk.
- Huha ez ám nagy bolt, még sose láttam ekkorát. Rátapadtam az ablakra, mint akinek új, hogy boltot lát. 
- Minden rendbe van Miyako?
- Persze! Ez volt ám csak a kínos helyzet, mit gondolhat most rólam! Sehol ország, sehol falujából érkező lány, aki még a nagy bevásárlóközpontot, se ismeri. Elindultuk be a boltba ő tudta mit hol talál én csak mentem utána, mint a kis pincsikutya. 
-P.O nézd megtaláltam a pezsgőt!  Ahogy közeledtem hozzá megcsúszott a cipőm elkezdtem hátra esni, de P.O elkapott és sikerült megakadályoznia, hogy a bénázásom miatt, már az első napon összetörjem magamat.
- Jól vagy Miyako?
- Igen! Válaszoltam alig halhatóan. Muszáj nekem mindig kínos helyzetbe hoznom magam? A fejembe enyhe robbanás ment végbe, de ezt nem mutattam ki neki. Jobb, ha nem tudja, mit gondolok.
- Akkor oké.
Látszót P.On, hogy megnyugodott, hogy jól vagyok. Nem elég, hogy már így is halál zavarba vagyok, akkor belém karol, és úgy megyünk végig a bolton mindenki nagyra nyílt szemekkel nézett. Próbáltam kihúzni a kezemet, de nem engedte és csak mosolygót rám. 
-P.O nem szeretnélek megbántani, de nekem ez nekem kellemetlen.
- Ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Elindult a pénztártól ki az ajtón, lógatta az orrát miattam, ez nagyon rossz egy érzés volt.  Hirtelen megpillantottam egy Villám McQeenes plüsst és már jött is egy nagyszerű ötlet. 
-P.O várj egy kicsit!  Utolértem és átnyújtottam neki a plüsst.
- Ezt most miért kapom? 
- Az előbbiért, nem úgy kellet volna veled beszélnem, sajnálom.
-Miről beszélsz nem is történt semmi?! Köszönöm, nem tudom, miért vagy ilyen az emberekkel, de tetszik, hogy törődsz velük. Örülök, hogy megismerhettelek és bármikor segítség kell, csak szólj. 
Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza fele, csend volt a kocsiba egyikünk se mondott semmit.
Ép, hogy P.O leparkolt és elindultunk a csomagokkal az ajtó fele már az ajtóba várt minket B-Bomb.
-Sziasztok! Együtt voltatok ?

-Igen, de útközbe futottunk össze és P.O felajánlotta, hogy segít. 
-Értem! P.O beszélhetnénk kicsit?
-Fiúk én akkor nem is zavarok tovább. Meghajoltam és nagy léptettek a konyha fele mentem. Megláttam nincs ott senki megnyugodtam ennyi izgalom bőven elég volt egy napra.

2.Rész

-Akkor talán kezdjük a konyhával és úgy haladjunk körbe.
-Rendben, nagyon szép a ház még ilyen szépet sose láttam.  Ahogy ezt kimondtam, nagyon erős szomorúság öntött el, de nem csüggedhetek harcolni, fogok, hogy nekem és többi nevelő otthonba élőnek jobb legyen ezért jöttem ilyen messzire dolgozni.
-Minden oké? Látszót Miyakon, hogy valami zavarja, de nem engedem, hogy ilyen legyen, nagyon aranyos lány majd én felvidítom.
-Igen! Kínos mosoly következett.
- Kedvenc elfoglaltságunk az evés, ami azt szokta jelenteni, hogy reggeltől estig valami kajaféleség van a kezünkben!
- Hmmmm érdekesen hangzik, és még gondolom, nagyon szeretsz arcokat vágni az arcizmaidat mozgatni főleg vidám és mosolygós formában.  Bocsánat ezt nem így gondoltam. 
Elfordultam és nagyon bután éreztem magamat, de egyszer csak megfogja a vállamat és azt mondja nekem:
-Semmi baj ez így van és örülök, hogy kimondod, amit gondolsz, ennyi fiú között ez nagyon jól fog jönni.  Mehetünk tovább?
-Igen, mert sose érünk végig és gondolom, van fontosabb dolgod is ennél, mint engem kísérgetni.
-Nincs és még élvezem is ,hogy beszélhetek mivel nagyon szeretek, de te már sok mindent tudsz rólam most beszélnél te egy kicsit magadról? Annyit tudok, hogy szép és okos vagy! 
Ahogy ezt kimondtam nagyon zavarba jöttem és éreztem, hogy „ég” az arcom, mert annyira elpirultam. Mi ütött belém? Ez nem is én vagyok, vagy mégis?
-Mit szeretnél tudni? Remegni kezdett mindenem.
-Amit elmondanál és nem baj, ha tudok.
-Nevelő otthonba éltem 10 éves koromtól, mert a szüleim meghaltak és azért jöttem ide, hogy tudjam segíteni az otthont, mert nélkülük sehol se lennék.
Ahogy ezt kimondtam a szemeimbe már könnyek megjelentek, de úgy értem az arcomhoz, hogy ne vegye észre.  Mivel a kezemtől nem láttam semmit megijedtem mikor megölelt B-Bomb.
-Sajnálom nem tudtam, hogy így reagálsz, akkor nem kérdezem meg, de miért nem mondtad, hogy nem szeretnél róla beszélni.
Ahogy felemelte a fejét és a szemébe néztem olyan erőt és tüzet láttam, amit még sose és ez lehet, rossz májul hangzik, de tetszet még se találkoztam ilyen lánnyal.
-Nem tehetsz róla, ha előjön ez a téma majdnem mindig ez a vége, de most már a ház nagy részét láttam jobb lesz, ha neki állok a munkámnak, ha megbocsátasz.
-Oké, ha bármi van, amit nem tudsz, szólj nyugodtan.
-Köszönöm!  Mind a ketten nagyon zavarba voltunk fiúkkal voltam körül véve se éreztem magam így és jön egy idegen és összezavar ez mégis ez, hogy lehet?!
Mentem fel a lépcsőn és kiabál mögöttem valaki nagyon kedves hangon.
-Miyako!Miyako!
-Igen? Ahogy hátra néztem Zicot láttam kiöltözve és a szám is tátva maradt és erősen meg kellett kapaszkodnom nehogy elájuljak a végén.   Az a szőke zselézett haj és sötét szemeket a fekete öltöny és fehér ing kiemelte mintha egy angyalt láttam volna leszállni közénk.
-Hogy nézek ki ebben szerinted? Kérdeztem meg kicsit félve.
- Mondj már valamit! Egyre ideges kezdtem lenni, hogy biztos nem tetszik neki.
-Nagyon jól áll, de ha megbocsátasz mennem, kell tenni a dolgomat! Meghajoltam már amennyire egy lépcsőn meglehet és kis híján sikerült majdnem előre esni.
-Persze, a dolgodat! Szomorúbb választ nem is adhattam volna neki asszem sikerült jól bemutatkoznom.
Átöltöztem és lementem a konyhába tenni a dolgomat, és ahogy kitakarítottam ott, elindultam a boltba. Körbe néztem a neten boltok után és találtam egyet az nincs is olyan messze. Épp hogy elértem az utcasarokig egy fekete sport autóból rám dudálnak úgy megijedtem a szívem majdnem kiugrott helyéről.

1.Rész

Olyan gyönyörű volt az udvar minden hol szebbnél szebb virágok és bokrok , mintha  a mennyországba kerültem volna !
- Elnézést ki maga? Idegen hang szólt ridegen hozzám!
- A munkára jöttem Miyako Kisung vagyok!
- Elnézést mondták, hogy érkezni fog akkor bevezetném, a házba pont itthon vannak a banda tagok.
- Banda? Néztem nagyra nyílt szemekkel.
- Igen, ezt nem mondták önnek?
- Nem, de most már tudom! Kínos mosolyt azért erőltettem az arcomra.
Beérve a házba mindenhól nagyon szép és modern bútorok és kanapé volt. Majdnem el is estem annyira elkalandoztam és azt vettem, csak észre hogy valaki elkapott és hatalmas vigyorral néz rám.
-El..nééé…zést!
 - Semmi baj előfordul az ilyen igaz már rég meg tanultunk járni elvileg!
Itt mindenkinek ilyen humora van? Előre kezdtem félni hova is kerültem!
-Én B-Bomb vagyok és üdvözöllek, gyere, látom lemaradtál a vezető emberünktől.
-Én Miyako Kisung vagyok! Örvendek!
-Mi lennénk együtt a  Block-B nevű koreai banda. A többiek  Zico, Taeil, Jaehyo, U-Kwon, Kyung és P.O és engem már ismersz, én vagyok B-Bomb.
- Örvendek én Miyako Kisung vagyok, Japánból érkeztem.
-Olyan messziről?  Képed el Zico elég nagy meglepetést okozott neki.
-Igen! Mi is lenne a munkám? Próbáltam terelni a témát kicsit.
-Mikor nem vagyunk, itt akkor kellene kitakarítani a házat meg bevásárolni! Te is itt fogsz aludni a házban, ha bármi, van, tudsz nekünk segíteni! 
Mondta nagy lelkesen Zico.
-Felkísérlek a szobádba. Ahogy ezt kimondta mindenki nézet és úgy éreztem, hogy nehéz lesz 7 fiúval egy házban, de nem ijedek meg tőle menni fog!
-Köszönöm. Mondtam zavartan.
Elindultunk fel a lépcsőn közben elmondta, hogy közvetlenül mellettem lesz az ő és B-Bomb szobája, ha jól emlékszem a nevére.
-Ez lenne az .
-Köszönöm! Ilyen szép szobát sose láttam még párszor megcsíptem magam, hogy nem-e csak egy rossz álom, de rájöttem, hogy nem az.
-Én most megyek, pakolj ki és akkor elmondanánk, mit kellene ma megcsinálnod.
-Rendben.
Pakolás közben próbáltam összeszedni magamat, mert őszintén eléggé ideges vagyok, de nem akartam, hogy ők ezt észrevegyék. Ennek végeztével elindultam le a lépcsőn és nagy vigyorogva fogadtak.
-Ez gyors volt egy nőhöz képest! Mondja nekem B-Bomb és nem értettem egészen, de oké.
-Én ilyen vagyok.
-Akkor kezdem is, a konyhát, a szobákat rendbe kellene tenni, míg mi próbán, vagyunk, és még be kellene vásárolni.
Átnyújt egy nagyon hosszú listát egy kicsit kiakadtak a szemeim.
-Értettem , akkor, ha megbocsájtotok, megkeresném, mit hol találok.
-Én megmutatom.  Lelkesen lépet hozzám közelebb B-Bomb.
-ŐŐŐ..rendben . Vigyorogtam, mint egy gyerek az édesség boltba talán egy kicsit élveztem is ,hogy ilyenek a fiúk, de én nem ezért vagyok, itt ezt el ne felejtsem.

Bevezető

Az én történetem egy késő őszi napon kezdődött Oszakában. 10 éves lehettem, amikor a szüleim egy autó balesetben meghaltak és nevelő otthonba kerültem.  Itt felneveltek és szereztem nagyon jó barátokat, de nagyon rossz volt rendes család nélkül felnőni bár talán nekem ők lennének a családom? Ez a kérdés nagyon sokat foglalkoztatott. Amikor elértem a 18 éves életévemet-munkát kellett keresnem, hogy meg tudjak élni, ezért el kellett utaznom messze az nevelő otthontól.
Puszanba találtak nekem munkát ahol biztosítanak nekem szállást már ez jól hangzott mivel nem volt hova mennem.  A reptérről leszállva egy hatalmas nagyváros terült elém sok felhőkarcolóval, ami engem mindig is nagyon vonzott nem tudom miért, de nagyon tetszettek és reménnyel töltöttek el, hogy harcoljak az álmaimért. Kiérve a reptérről taxit akartam fogni, de mindenki erőszakosabb volt nálam. Volt olyan, aki még fel is lökött és annyi nem volt benne, hogy bocsánatot kérjen. Ahogy ezt végig gondoltam hirtelen egy autó állt meg mellettem, vagyis inkább egy taxi.
-  Szia, nem kell taxi?
- De…de… . Ahogy beszálltam és  megláttam milyen helyes volt az a barna haj és azok a sötét szemekben láttam valamit, ami megbabonázott, mint aki szellemet látott.
- Hova vihetem kisasszony? Érdeklődve kérdezett és az a kedvesség, ami áradt belőle megnyugtatott padig idegen volt!
- Először is nem vagyok kisasszony!!! Akadtam ki rá, mint ha ez olyan nagy tragédia lenne, hogy így szólított. Kiakadásom után elmondtam neki a címet ő már tudta is hova kell menni.
- Mibe fogadunk most jársz itt először és nem is koreai, vagy ha jól tudom.
- Nem, de ez téged miért is zavar? Ahogy feltettem a kérdést vett egy éles kanyart és mivel nem voltam bekötve ezért felé zuhantam, de nem is akár hogyan a lábára dőltem az ijedségtől akkorát sikítottam, hogy még ő is megijedt, de egyben ki is nevetett.
-Látod ezért kell bekötnöd magadat! Emelte fel a hangját.
-Az lehet, de ha normálisan vezetnél, ez sem fordulna elő! Komolyan mióta vagyok én ilyen harcias? Szívem szerint lekevertem volna neki egyet, de nem azzal kezdeni az idejövetelemet, hogy bajba kerülök.!
- Nah hiszti kisasszony megérkeztünk a címre, már úgyis nehezen bírtam a hisztijét!
-Hála Istennek, nem vagyok hisztis! Nagy lendülettel kivettem a csomagjaimat és elindultam be a kapun.