- Mielőtt elfelejteném, hogy holnap délután indulunk. – kezdte el mondani Zico ugrálva.
- Komolyan?- meredtek ki a szemeim.
- Igen, szóval még ma este pihenni kell, de én nem fogok. Ki tart velem kiadni a boldogságát a világnak?
Mindannyian egyhangúan igent mondtunk, és nagy gyorsasággal szétszéledtünk, hogy átöltözzünk egy kicsit szerintem versenyeztünk. Nem céltudatosan mentünk, csak kóvályogtunk minden fele a városban és kiabáltuk, ami éppen eszünkbe jutott. Nevettünk saját magunkon, de éreztem egy kis zavartságot magamon, és ha egy személy a közelembe jött ez csak erősödött, de nem engedtem, hogy ezen járjon az eszem. Majd hazaérve mindenki ment pihenni mivel másnap hosszú nap elé néztünk.
A nagy nap reggelén korán kipattantam az ágyból és neki álltam pakolni, lelőni nem lehetett, olyan boldog voltam. Mivel mindenki aludt próbáltam csendben tenni-venni. A nagy pakolásba azt vettem észre, hogy valaki megölel, sikeresen sikítottam, de hála még Zico időben szólt így azért nem adtam el az egész házat.
- Zico a szívem megállt hirtelen az ijedségtől ilyeneket ne csinálj oké? Miért jöttél mit szeretnél?- a szemeim kimeredtek rá és a nagy gomb szemeibe nézve egy szempillantás alatt elrepült a haragom.
- Nem akartalak megijeszteni, biztos nem tiszta a lelkiismereted azért ijedtél meg. - nevetett, de nagyon gonoszan, és elég sejtelmesen. Köszönni mivel halottam, hogy kotorászol, mint egy kicsi cuki hörcsög a ketrecébe az élelem után, csak te éppen ruhák után gondolom.
- Ez így igaz, köszi, hogy egy hörcsögre emlékeztetlek. - szakadtam a nevetéstől.
- Nincs mit, akkor én megyek nem is zavarlak tovább, készülődj csak.
Zico elment, és akkor jöttem rá, hogy ezt el kell mondanom Jiyoonnak, rohantam is a telefonomhoz és hívtam.
- Szia Jiyoon képzeld, el a fiúk mennek koncertezni és én is velük megyek. – támadtam le a telefonba és csak mondtam, belefojtva a szót.
- Az nagyon jó, akkor minden rendbe jött, ennek örülök, de ne haragudj, le kell tennem, mert dolgozom, majd később beszélünk.
Letettem a telefont és tettem tovább a dolgomat, mikor elérkezett az idő elindultunk a szálláshelyre, hogy holnap tudjanak még próbálni, pontosan, mi hogyan is lesz. A szálloda ellőtt nagyon sok rajongó várta őket, a szám is nyitva maradt mikor megláttam mennyien vannak. A biztonságiak alig tudták őket bevezetni a szálláshelyre. Felmentünk a szobákba mikor megláttam majdnem elájultam olyan szép volt. Az ajtón belépve egy hatalmas szoba tárult elém, szép barackszínűre festve nagy francia ággyal és fotelekkel nagyon hangulatos és szép is volt egyben.
A fiúk a szomszédban, olyan ricsajt csaptam, mintha gyerekek lennének. Hirtelen azt vettem észre, hogy kopognak és, ahogy kinyitottam Jiyoon állt ott a szám is nyitva maradt.
- Csukd be a szádat, mert még a végén úgy marad.
-Hát te, hogy kerülsz ide?- érdeklődtem finoman.
- Általam. mondta egy hang aki Zico volt hatalmas mosollyal az arcán.
-De, hogyan? Miért?- tettem fel sorban a kérdéseket.
- Elintéztem, nem kell megköszönni nagyon szívesen.- mosolygó fejjel mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése