- Halo?
- Szia, Miyako ! Jiyoon vagyok, új számom van, mentsd el. - nagy boldogságot éreztem a hangjából és ez megnyugtatott, hogy legalább vele minden rendbe van.
- Szia! Hogy vagy? Lehet, hazamegyek és keresek otthon munkát, nekem ez nem megy tovább.
- Én jól vagyok, találtam munkát és nagyon tetszik, gyerekekre kell vigyáznom. Miért mi baj?
Elmeséltem neki, ami azóta történt, hogy beszéltünk. A sírás kerülgetett, de próbáltam magamat tartani, de nem sikerült. Meg hozzátettem, hogy milyen kellemetlen helyzetekbe hoztam magamat és, hogy ez milyen rossz érzés volt.
- Én, azt gondolom, hogy ne hozz meg egy, olyan döntést elhamarkodottan, amit később megbánhatsz. Nem lehet, hogy túlságosan felfújod a dolgot?
- Nem, fogom, de még gondolkodom, rajt megígérem, viszont vagy egy személy, akit nagyon nehéz lenne itt hagynom, mert sokat jelent nekem. Nem hiszem.
- A rejtélyes szerelem, bárki is legyen az, ha tényleg fontos, akkor ne bántsd meg azzal, hogy ott hagyod. Most mennem, kell segíteni, de majd még beszélünk, kitartás minden rendbe fog jönni. Szia! Puszi.
- Rendben, mindenkit puszilok. szia!
Volt egy olyan érzésem, hogy csak mondta, hogy mennie kell, de ráhagytam, közben befejeztem a munkát, és elindultam a szobám felé. A csendet az törte meg, hogy valaki a nevemet kiabálja, jó hangosan. Megfordulva Zicot látom, ahogy integet nekem, hogy menjek, oda hozzá. Lassú mély léptekkel közeledtem semmi életkedvem nem volt.
- Miyako , képzeld, bejelentették az első hivatalos koncertünket, és tudod mi a legjobb az egészben?- ragyogtak a szemei a boldogságtól.
- Ha elárulod, akkor megtudom.! – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de ahogy Zicot elnéztem már jobban éreztem magamat.
- Megengedték, hogy vigyünk egy plusz embert, és a fiukkal közös megegyezés után arra jutottunk, hogy te lennél az a valaki.
- Én?- néztem meglepetten, és a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni, mint máskor. Hirtelen el is felejtettem, ami történt.
- Persze, te mindent megteszel értünk és ezt szeretnénk neked honorálni.
Azt vettem észre, hogy hátulról a nyakamba ugranak többen és láttam, hogy jönnek a többiek és nagy mosollyal néznek rám, ez az érzés megfizethetetlen. „ Jönnöd kell velünk!” Hallottam folyamatosan, és a sírás kerülgetett, zavart voltam, végképp nem tudtam mit akarok most.
- Meg kell ünnepelni, ezért arra gondoltunk, hogy csapunk egy kis kerti bulit, és megmutatjuk neked, hogy mi, hogy tudunk főzni. – nagy dicsekedve mondta B-Bomb.
- Ez érdekesen hangzik, és kíváncsivá tettetek. - Fiúk, ha már így együtt vagyunk, kérdezhetek tőletek valamit?
- Igen, mondjad, csak hallgatunk. – vágta nagy vígan P.O.
- Mikor takarítottam B-Bomb szobáját és eléggé rossz kedvem volt valaki szép dolgokat mondott és azt szeretném, megtudni, hogy ki volt az. Nem árulná el az, aki volt?
Egy perc csend következett be, majd hirtelen egy ember volt, aki komolyan a szemembe nézett ekkor már tudtam, hogy ő volt az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése