2.Rész

-Akkor talán kezdjük a konyhával és úgy haladjunk körbe.
-Rendben, nagyon szép a ház még ilyen szépet sose láttam.  Ahogy ezt kimondtam, nagyon erős szomorúság öntött el, de nem csüggedhetek harcolni, fogok, hogy nekem és többi nevelő otthonba élőnek jobb legyen ezért jöttem ilyen messzire dolgozni.
-Minden oké? Látszót Miyakon, hogy valami zavarja, de nem engedem, hogy ilyen legyen, nagyon aranyos lány majd én felvidítom.
-Igen! Kínos mosoly következett.
- Kedvenc elfoglaltságunk az evés, ami azt szokta jelenteni, hogy reggeltől estig valami kajaféleség van a kezünkben!
- Hmmmm érdekesen hangzik, és még gondolom, nagyon szeretsz arcokat vágni az arcizmaidat mozgatni főleg vidám és mosolygós formában.  Bocsánat ezt nem így gondoltam. 
Elfordultam és nagyon bután éreztem magamat, de egyszer csak megfogja a vállamat és azt mondja nekem:
-Semmi baj ez így van és örülök, hogy kimondod, amit gondolsz, ennyi fiú között ez nagyon jól fog jönni.  Mehetünk tovább?
-Igen, mert sose érünk végig és gondolom, van fontosabb dolgod is ennél, mint engem kísérgetni.
-Nincs és még élvezem is ,hogy beszélhetek mivel nagyon szeretek, de te már sok mindent tudsz rólam most beszélnél te egy kicsit magadról? Annyit tudok, hogy szép és okos vagy! 
Ahogy ezt kimondtam nagyon zavarba jöttem és éreztem, hogy „ég” az arcom, mert annyira elpirultam. Mi ütött belém? Ez nem is én vagyok, vagy mégis?
-Mit szeretnél tudni? Remegni kezdett mindenem.
-Amit elmondanál és nem baj, ha tudok.
-Nevelő otthonba éltem 10 éves koromtól, mert a szüleim meghaltak és azért jöttem ide, hogy tudjam segíteni az otthont, mert nélkülük sehol se lennék.
Ahogy ezt kimondtam a szemeimbe már könnyek megjelentek, de úgy értem az arcomhoz, hogy ne vegye észre.  Mivel a kezemtől nem láttam semmit megijedtem mikor megölelt B-Bomb.
-Sajnálom nem tudtam, hogy így reagálsz, akkor nem kérdezem meg, de miért nem mondtad, hogy nem szeretnél róla beszélni.
Ahogy felemelte a fejét és a szemébe néztem olyan erőt és tüzet láttam, amit még sose és ez lehet, rossz májul hangzik, de tetszet még se találkoztam ilyen lánnyal.
-Nem tehetsz róla, ha előjön ez a téma majdnem mindig ez a vége, de most már a ház nagy részét láttam jobb lesz, ha neki állok a munkámnak, ha megbocsátasz.
-Oké, ha bármi van, amit nem tudsz, szólj nyugodtan.
-Köszönöm!  Mind a ketten nagyon zavarba voltunk fiúkkal voltam körül véve se éreztem magam így és jön egy idegen és összezavar ez mégis ez, hogy lehet?!
Mentem fel a lépcsőn és kiabál mögöttem valaki nagyon kedves hangon.
-Miyako!Miyako!
-Igen? Ahogy hátra néztem Zicot láttam kiöltözve és a szám is tátva maradt és erősen meg kellett kapaszkodnom nehogy elájuljak a végén.   Az a szőke zselézett haj és sötét szemeket a fekete öltöny és fehér ing kiemelte mintha egy angyalt láttam volna leszállni közénk.
-Hogy nézek ki ebben szerinted? Kérdeztem meg kicsit félve.
- Mondj már valamit! Egyre ideges kezdtem lenni, hogy biztos nem tetszik neki.
-Nagyon jól áll, de ha megbocsátasz mennem, kell tenni a dolgomat! Meghajoltam már amennyire egy lépcsőn meglehet és kis híján sikerült majdnem előre esni.
-Persze, a dolgodat! Szomorúbb választ nem is adhattam volna neki asszem sikerült jól bemutatkoznom.
Átöltöztem és lementem a konyhába tenni a dolgomat, és ahogy kitakarítottam ott, elindultam a boltba. Körbe néztem a neten boltok után és találtam egyet az nincs is olyan messze. Épp hogy elértem az utcasarokig egy fekete sport autóból rám dudálnak úgy megijedtem a szívem majdnem kiugrott helyéről.