Másnap
reggel arra ébredek, hogy zenél a telefonom, már pihenni se hagyják az embert.
Nézem a telefonom kijelzőjét és látom, hogy legjobb barátnőm az Jiyoon .
- Szia .- szóltam a telefonba vidáman ,már el is felejtettem , hogy aludni
akarok még.
- Szia. Milyen Koreában mesélj el mindent!- mondja lelkesen Jiyoon.
- Nagyon jó és kedvesek a fiúk is, bár 7 fiúval elég fura. Majd elmeséltem neki
mindent, ami eddig történt.
- Izgalmas napod lehetet, B-Bomb olyan aranyos egy srác lehet és P.O is. Zico nagyon sexi pasi lehet.
- Igen azok, és nagyon hamar zavarba hoznak.- mondom halkan Jiyoonnak.
Kopogásra lettem figyelmes és látom, hogy P.O dugja be a kis vörös fejét, egy
kis résen.
- Jiyoon várj egy kicsit kopogtak. Igen gyere, mit szeretnél?
- Szia, azt szeretném megkérdezni csináltam reggelit és, hogy kérsz-e? –
kérdezte csillogó szemekkel.
- Kérhetek, 1 perc és megyek oké?
- Rendben, akkor megvárunk. – nagy boldogon mondja.
- Bocsi Jiyoon, de P.O jött, hogy megyek-e reggelizni, ő csinálta .- boldogan
mondom, és nagyon jó érzés volt, hogy rám is gondolt.
- Olyan jó lehet neked ott.- szomorúan válaszol Jiyoon.
- Igen az, hamarosan kapok fizetést, és akkor utalok pénzt a nevelő otthonnak,
jó? A többiek jól vannak?- kérdeztem érdeklődve.
- Rendben, de maradjon neked is. Jól
vannak, csak hiányzol nekik és nekem is nagyon remélem, azért hamarosan tudunk
majd találkozni, csak messze vagy tőlem .- mondja Jiyoon és a mondat végére nagyon
szomorú hangja lett.
- Oké, de most megyek, majd még beszélünk . Szia, puszilok mindenkit.
- Szia, neked is.- Jiyoon hangját
éreztem, hogy zavarja ez az egész, de majd megoldom ezt is valahogyan remélem.
Elindultam le a szobámból olyan jó kaja illat volt, hogy a hasam is neki állt
korogni.
- Jó reggelt mindenkinek.- mondtam a fiúknak.
- Neked is, gyere, egyél. – P.O felhőtlen
boldogsága nagyon megnyugtató volt.
Annyi finomság volt előttem, hogy azt se tudtam mit egyek. Mindenki boldog
volt, kivéve Kyung letörtnek tűnt, de gondoltam nem a többiek előtt kérdezem
meg mi a baj. Befejezték a többiek az
evést és visszamentek a szobájukba, itt az alkalom, hogy megkérdezzem, hogy mi
a baj.
- Kyung várj egy kicsit, szeretnék kérdezni tőled valamit. – mire végig mondtam
a mondatot a hangom is elbizonytalanodott.
- Mit szeretnél? – Kyung kicsit mérgesnek tűnt lehet, hogy mégse kellett volna.
- Hát, csak azt szeretném, hogy valami baj van-e letörtnek tűnsz?- remegő hanggal,
de megkérdeztem.
- Nincs semmi és nem pont neked fogom elmondani. – felállt és elrohant, nagyon rosszul éreztem
magamat, ilyen hülye is csak én lehetek.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése