4.Rész

Kipakoltam mindent a táskákból és készítettem friss gyümölcsökből 100% gyümölcslevet.  Gondoltam viszek a fiúknak, igaz csak B-Bomb és P.O volt itthon a többiek elmentek valamerre.  Elindultam a nappali felé, amikor hallom, hogy B-Bomb nagyon mondja a magáét P.O-nak.
- Nem szoktál ilyen lenni a lányokkal P.O? Van valami oka annak, hogy vele másképp viselkedsz, már az első napon?
- Nem értem, ezt a kérdést vele is olyan vagyok, mint másokkal. Szerintem, te szemet vetettél rá és zavar, ha más segít neki, akkor elmondok valamit azért is segíteni fogok neki.
- Majd meglátjuk P.O. Nekem most mennem kell. Szia!
- Szia!

Ahogy a fal mögül végig hallgattam a beszélgetést nem értettem mi folyik itt, és miért kavartam ekkora felfordulást?!  Elindultam vissza a konyhába és letettem a tálcát. Elindultam az udvar fele friss levegőt szívni hátra elfelejteti velem a mai nap kellemetlen emlékeit.  A rózsabokor előtt álltam és csak néztem, annyira szépek.
-A rózsa a szépséget és az ártatlanságot tükrözi. Csodás virágoknak tartom őket, védekeznek, de egyúttal el is csábítanak.
Mondta mögöttem egy hang és, ahogy hátra néztem B-Bomb-ot láttam, hatalmas mosollyal.
- Milyen szép egy mondatot mondtál, amivel egyet kell értenem. 
- Sziasztok!- hallatszót a messzeségből.
- Szia! Ahogy megfordultunk Zicot láttuk jönni felénk elég nagy lendülettel és pillanatokon belül a nyakunkba is ugrott, ami kicsit kínos volt, de egyben aranyos is.
- Azt szeretném tőletek a többiek nevében megkérdezni, hogy lenne –e kedvetek velünk jönni, vacsorázni?- mondta Zico nagy lelkesen.
- Nekem nem jó, meg van pár dolog, amit meg kell csinálnom. - hajtottam le a fejemet.
- Majd meglesz a munkád, most szórakozni kell menni.  B-Bomb, te mit mondasz?
- Felőlem, rendben van. Miyako gyere, majd a munka meglesz ma már úgyis eleget dolgoztál, néha egy kis kikapcsolódás is kell. 
- Rendben benne vagyok, de előtte még átöltöznék gyorsan. - vigyorogtam, bár nem tudom minek is örültem annyira.
- Gyorsan?- nézett rám kérdően a két fiú.
- Nem hisztek nekem? Ne legyetek már ilyenek én igenis gyorsan elkészülök.
- Jó menj, de tényleg gyors legyen. - mondja nekem Zico kérkedve.
- Rendben. - nevettem.
Siettem be a házba, ahogy beértem a szobába már tudtam is mit veszek és be akartam nekik bizonyítani, hogy egy nő is el tud időben készülni.  Hamar elkészültem, már száguldoztam is le a lépcsőn, majd nagy vigyorral értem a fiúkhoz.
- Gyors voltam?- kérdeztem tőlük.
- Mondhatjuk, de ez még lassú. - nevetett Zico .
- Mondhatjuk? Most viccelsz velem ugye? Ennél gyorsabban te se tudsz elkészülni én, lemerném fogadni.
-Miyako, ejnye, nem hiszel nekem?- mondja nagyon sejtelmesen Zico.
- Nem hiszek!- határozottan vágtam rá.
- Nem lehetne, hogy, ezt a nagyon magas eszme cserét a kocsiba folytassátok? Éhen halunk!- vágott közbe Kyung.
- Igen.- kiabáltam vissza.
Elindultunk a kocsi fele, mindenki beszállt. Majd Zico megfogta a vállamat én majdnem sikítottam, de még sikerült vissza tartanom.
- Miyako fogadjunk, hogy gyorsabb vagyok? - mondja vigyorogva Zico.
- Oké, fogadjunk, de miben?
- Ha veszítesz, akkor eljössz velem egy helyre oké?- nagy lelkesedéssel mondja Zico.
- Rendben, legyen, bár félek hova akarsz, vinne, de legyen. Ha viszont én nyerek, akkor te főzöl nekem valami finomat, mert hallottam a többiektől, hogy szeretsz főznie- gonoszan dörzsöltem a kezeimet.