Hamar oda értünk ahol a fiúk enni akarnak. Szép hely volt mindenhol fák és virágzó virágok voltak, és csak néztem őket lenyűgöztek. Az étterem kiviről egy elég nagy épület volt, szép fakeretes ablakokkal. Ahogy beléptünk, a szám is nyitva maradt annyira szép voltak az asztalok is. A falon virágminták voltak festve, ami nagyon megfogott, még sose jártam ilyen szép és elegáns helyen.
- Foglaljon helyet hölgyem! - mondja nekem B-Bomb és kihúzta nekem a székét. Csak néztem, most ezt miért is kell, de aranyos volt tőle mindenesetre.
- Köszönöm!- válaszoltam nagy mosollyal éreztem, hogy a fiúk tekintetét magamon. Egy körasztalnál ültünk, így mindenki tudott mindenkivel beszélgetni. Közvetlenül mellettem ült az egyik oldalról B-Bomb a másikon meg P.O. Ami kicsit idegessé tett, de próbáltam nem erre gondolni.
Közbe jött a pincér, megkérdezni, hogy ki mit szeretne enni és mivel nem voltam képbe, a koreai konyhába, így nem tudtam választani.
- Miyako nem tudsz választani?- kérdezi, kíváncsian P.O.
- Nem, nem igazán vagyok képbe a koreai konyhával, hogy őszinte legyek.
- Kimchit ajánlom az nagyon finom. –mondja nekem hatalmas mosollyal P.O.
- Rendben, akkor én azt kérnék. –mondtam a pincérnek, aki ott állt közvetlenül mellettem.
Hamarosan meg is hozták az ételeinket. Ahogy az első falatot lenyeltem, mintha a étel mennyországba kerültem, annyira finom volt.
- Milyen?- kérdezte P.O hatalmas mosollyal.
- Nagyon finom, köszönöm. –mosolyogtam.
- Fiúk, kérhetnék egy kis figyelmet?- mondtam zavartan.
- Persze, figyeljetek egy kicsit Miyakora!- harciasan segített lecsillapítani a fiukat Zico.
- Azt szeretném mondani, hogy köszönöm, hogy itt lehetek, és ilyen kedvesek vagytok velem. Meghajoltam, és ahogy le akartam ülni meglöktem az asztalt és a pezsgő a ruhámon kötött ki, mivel az asztal szélén volt. Volt egy kis sikítás, de halkan remélem, hogy senki nem vette észre. Ilyen ügyes is csak én lehetek.
- Mi történt? Baj van?- néz rám aggódva B-Bomb.
- Sikerült, leborítanom magamat a pezsgővel. - suttogtam oda neki, és mutattam a felsőmön a hatalmas foltot. Nagyon közel hajolt hozzám és éreztem, hogy eléggé elpirultam.
- Oda adom az ingemet, van a kocsiba még egy.- mondta nagy vigyorogva, mintha tetszet volna neki a helyzet.
- Nem, nem kell, de azért köszönöm B-Bomb . - motyogtam zavartan.
- De, oda adom, így nem maradhatsz, nézd csak magadra. – nevetett.
- Jó, rendben legyen, köszönöm .- csak néztem magamra, hogy ez nem lehet igaz és remélem, ez csak egy rossz álom.
Mentünk a kocsi fele, bemásztunk és a pótingjét oda adta nekem B-Bomb, nagyon jól nézett ki és még jól is állt.
- Köszönöm, még egész jól is áll.- mondtam zavartan.
- Miyako, mintha rád szabták volna. Azért, így mindjárt jobb nem gondolod?- csalfa mosoly jelent meg B-Bomb arcán.
- De, most direkt csinálod velem?- motyogtam.
- Mit?- mondja meglepetten B-Bomb.
- Az, hogy ilyen kedves vagy velem, meg közvetlen. Pedig épp, hogy ismersz. Meg ez az inges dolog is, te jobban aggódtál, mint én pedig, én vagyok a nő. Mindig szép dolgokat mondasz rólam, meg udvarias vagy.- mondtam zavartan.
- Szerintem, ez természetes, hogy egy nővel így viselkedek, és nem csak én vagyok ilyen veled a többiek is, ha jól tudom.
Ennél jobb magyarázatott nem is adhatott volna.
- Ez igaz mondjuk. Visszamegyünk?- próbáltam terelni a témát.
- Persze, mehetünk.- mondja kicsit szomorkásan B-Bomb.
Visszamentünk a többiekhez, és hamarosan haza indultunk, már mindenki hulla fáradt volt. Mire hazaértünk, már mindenki tudta milyen ügyes voltam a pezsgővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése