Bevezető

Az én történetem egy késő őszi napon kezdődött Oszakában. 10 éves lehettem, amikor a szüleim egy autó balesetben meghaltak és nevelő otthonba kerültem.  Itt felneveltek és szereztem nagyon jó barátokat, de nagyon rossz volt rendes család nélkül felnőni bár talán nekem ők lennének a családom? Ez a kérdés nagyon sokat foglalkoztatott. Amikor elértem a 18 éves életévemet-munkát kellett keresnem, hogy meg tudjak élni, ezért el kellett utaznom messze az nevelő otthontól.
Puszanba találtak nekem munkát ahol biztosítanak nekem szállást már ez jól hangzott mivel nem volt hova mennem.  A reptérről leszállva egy hatalmas nagyváros terült elém sok felhőkarcolóval, ami engem mindig is nagyon vonzott nem tudom miért, de nagyon tetszettek és reménnyel töltöttek el, hogy harcoljak az álmaimért. Kiérve a reptérről taxit akartam fogni, de mindenki erőszakosabb volt nálam. Volt olyan, aki még fel is lökött és annyi nem volt benne, hogy bocsánatot kérjen. Ahogy ezt végig gondoltam hirtelen egy autó állt meg mellettem, vagyis inkább egy taxi.
-  Szia, nem kell taxi?
- De…de… . Ahogy beszálltam és  megláttam milyen helyes volt az a barna haj és azok a sötét szemekben láttam valamit, ami megbabonázott, mint aki szellemet látott.
- Hova vihetem kisasszony? Érdeklődve kérdezett és az a kedvesség, ami áradt belőle megnyugtatott padig idegen volt!
- Először is nem vagyok kisasszony!!! Akadtam ki rá, mint ha ez olyan nagy tragédia lenne, hogy így szólított. Kiakadásom után elmondtam neki a címet ő már tudta is hova kell menni.
- Mibe fogadunk most jársz itt először és nem is koreai, vagy ha jól tudom.
- Nem, de ez téged miért is zavar? Ahogy feltettem a kérdést vett egy éles kanyart és mivel nem voltam bekötve ezért felé zuhantam, de nem is akár hogyan a lábára dőltem az ijedségtől akkorát sikítottam, hogy még ő is megijedt, de egyben ki is nevetett.
-Látod ezért kell bekötnöd magadat! Emelte fel a hangját.
-Az lehet, de ha normálisan vezetnél, ez sem fordulna elő! Komolyan mióta vagyok én ilyen harcias? Szívem szerint lekevertem volna neki egyet, de nem azzal kezdeni az idejövetelemet, hogy bajba kerülök.!
- Nah hiszti kisasszony megérkeztünk a címre, már úgyis nehezen bírtam a hisztijét!
-Hála Istennek, nem vagyok hisztis! Nagy lendülettel kivettem a csomagjaimat és elindultam be a kapun.