1.Rész

Olyan gyönyörű volt az udvar minden hol szebbnél szebb virágok és bokrok , mintha  a mennyországba kerültem volna !
- Elnézést ki maga? Idegen hang szólt ridegen hozzám!
- A munkára jöttem Miyako Kisung vagyok!
- Elnézést mondták, hogy érkezni fog akkor bevezetném, a házba pont itthon vannak a banda tagok.
- Banda? Néztem nagyra nyílt szemekkel.
- Igen, ezt nem mondták önnek?
- Nem, de most már tudom! Kínos mosolyt azért erőltettem az arcomra.
Beérve a házba mindenhól nagyon szép és modern bútorok és kanapé volt. Majdnem el is estem annyira elkalandoztam és azt vettem, csak észre hogy valaki elkapott és hatalmas vigyorral néz rám.
-El..nééé…zést!
 - Semmi baj előfordul az ilyen igaz már rég meg tanultunk járni elvileg!
Itt mindenkinek ilyen humora van? Előre kezdtem félni hova is kerültem!
-Én B-Bomb vagyok és üdvözöllek, gyere, látom lemaradtál a vezető emberünktől.
-Én Miyako Kisung vagyok! Örvendek!
-Mi lennénk együtt a  Block-B nevű koreai banda. A többiek  Zico, Taeil, Jaehyo, U-Kwon, Kyung és P.O és engem már ismersz, én vagyok B-Bomb.
- Örvendek én Miyako Kisung vagyok, Japánból érkeztem.
-Olyan messziről?  Képed el Zico elég nagy meglepetést okozott neki.
-Igen! Mi is lenne a munkám? Próbáltam terelni a témát kicsit.
-Mikor nem vagyunk, itt akkor kellene kitakarítani a házat meg bevásárolni! Te is itt fogsz aludni a házban, ha bármi, van, tudsz nekünk segíteni! 
Mondta nagy lelkesen Zico.
-Felkísérlek a szobádba. Ahogy ezt kimondta mindenki nézet és úgy éreztem, hogy nehéz lesz 7 fiúval egy házban, de nem ijedek meg tőle menni fog!
-Köszönöm. Mondtam zavartan.
Elindultunk fel a lépcsőn közben elmondta, hogy közvetlenül mellettem lesz az ő és B-Bomb szobája, ha jól emlékszem a nevére.
-Ez lenne az .
-Köszönöm! Ilyen szép szobát sose láttam még párszor megcsíptem magam, hogy nem-e csak egy rossz álom, de rájöttem, hogy nem az.
-Én most megyek, pakolj ki és akkor elmondanánk, mit kellene ma megcsinálnod.
-Rendben.
Pakolás közben próbáltam összeszedni magamat, mert őszintén eléggé ideges vagyok, de nem akartam, hogy ők ezt észrevegyék. Ennek végeztével elindultam le a lépcsőn és nagy vigyorogva fogadtak.
-Ez gyors volt egy nőhöz képest! Mondja nekem B-Bomb és nem értettem egészen, de oké.
-Én ilyen vagyok.
-Akkor kezdem is, a konyhát, a szobákat rendbe kellene tenni, míg mi próbán, vagyunk, és még be kellene vásárolni.
Átnyújt egy nagyon hosszú listát egy kicsit kiakadtak a szemeim.
-Értettem , akkor, ha megbocsájtotok, megkeresném, mit hol találok.
-Én megmutatom.  Lelkesen lépet hozzám közelebb B-Bomb.
-ŐŐŐ..rendben . Vigyorogtam, mint egy gyerek az édesség boltba talán egy kicsit élveztem is ,hogy ilyenek a fiúk, de én nem ezért vagyok, itt ezt el ne felejtsem.